Hogy mekkora az esélye annak, hogy egy lopott rendszámú krumpliszállító rakterében egy dél-afrikai menekült találkozzon a svéd királlyal és a svéd miniszterelnökkel, statisztikailag kiszámítható. Még akkor is, ha az említett jármű szállítmánya nem burgonya, hanem egy atombomba. Ám hogy hogyan jutottunk eddig és mi lesz a megoldás, csak a zseniális Jonas Jonasson tudja. 

A svéd író képességeiről sokat elmond, hogy több éves újságírói, majd produceri munka után ragadott tollat, és első regénye, A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt című regénye világhírt hozott neki. Nemi csoda, hogy a zajos siker után izgatottan vártuk a következő írását, és annyit előre bocsáthatunk: egy cseppet sem vagyunk csalódottak. 

Az analfabéta, aki tudott számolni című második regény egy Nombeko nevű lány életét követi, aki gyermekkorában latrinapucolásból él Dél-Afrikában, Sowetoban. Ám sok társával ellentétben igyekszik kitörni ebből az életből, és ennek köszönhetően indul el útja a világ másik felébe, sokszor anélkül, hogy bármi szándék is lenne benne. Történetünk másik szála pedig éppen onnan, Svédországból indul, ahol egy, a svéd királyért rajongó postai hivatalnok pálfordulása után két fiát - akiknek ugyanazt a nevet adja és csak egyiküket anyakönyvezik - egészen furcsa szellemben és életcéllal neveli. Hogy ez a két szál aztán hogyan találkozik, arról nem árulnék el többet, de megemlíteném, hogy van a képben atomfegyverkezés, izraeli titkosszolgálat, hamis műkincsek, és egy csomag antilophús.

Jonasson pedig ebből az elsőre óriási katyvasznak tűnő történetből fergeteges regényt ír, ahol minden kérdésre éppen ott kapunk választ, ahol kell, ahol az utolsó pillanatig marad izgalom, és ahol a tragikus pillanatok valahogy mégsem tűnnek annyira tragikusnak. A szerző nagyszerűen használja fel a valós történelmi eseményeket és személyeket, hogy Nombeko és a Holgerek történetét valósnak tüntesse fel, miközben minden mondata fölött ott lebeg az abszurditás, ami egyszerre teszi a regényt feszessé, humorossá és letehetetlenné. A humor nem mellesleg nagyon nagy erőssége a könyvnek, vannak poénok, amiket az ember nem győz visszaolvasni, ízlelgetni és újra nevetni rajtuk, miközben várja, hogy mikor bukkan fel a következő. 

Az Analfabéta, aki tudott számolni tökéletes példája annak, hogyan is fest egy izgalmas történet, amely e mellett jó stílussal van megírva, jó időzítéssel ráz kezet benne a humor a drámával, és miközben hagyja, hogy az olvasó szíve néha megszakadjon a hőseiért, benne van a remény, hogy igazából minden vicc vége nevetés. 

Legalábbis nagyobb eséllyel, minthogy egy lopott rendszámú krumpliszállító rakterében egy dél-afrikai menekült találkozzon a svéd királlyal és a svéd miniszterelnökkel.

Jonas Jonasson regénye az Athenaeum Kiadó gondozásában jelent meg.