A csupán második alkalommal megrendezett Friss Hús sikere egyértelműen bizonyítja, hogy a rövidfilmeknek igenis van létjogosultsága. A fesztivál két naposból négy naposra duzzadt, mégis szinte minden vetítés telt ház előtt zajlott - az utóbbi év legizgalmasabb magyar és nemzetközi rövidfilmjeit felvonultató Friss Hús előtt remélhetőleg szép jövő áll.

A Toldi mozi előterében zsibongó lelkes emberek, kutyák és kisgyerekek tolongtak, miközben minden irányból különböző nyelveken folytatott izgatott beszélgetésfoszlányok hallatszottak. Így indult a Friss Hús első, csütörtök délutáni vetítése és hasonlóan családias és vidám hangulatban folytatódott a fesztivál végéig. Persze ez a kötetlen hangulat részben abból fakad, hogy a fesztivál teljesen saját kezdeményezésből, az alkotók által, alulról szerveződve jött létre tavaly, így szinte mindenki ismeri egymást a szervezők közül - de ez egyáltalán nem jelent belterjességet. Sőt, éppen hogy azt biztosítja, hogy a filmekért valóban rajongó és azok támogatását a szívükön viselő emberek kezében van a Friss Hús, ami érződik is a fesztivál filmek és nézők iránti szeretetében. 

A két órás blokkokra osztott műsoron magyar és nemzetközi rövidfilmeket tekinthetett meg a nagyérdemű, és adhatta le szavazatát a neki legjobban tetsző alkotásra, illetve kiosztottak egy-egy jelentős pénzjutalommal járó nagydíjat magyar és nemzetközi kategóriában is, valamint a Daazo és az Acnecom is hozzájárult egy-egy különdíjjal az alkotók honorálásához. Magyar fronton Bucsi Réka Symphony no. 42 című animációs filmje, a nemzetköziek közül pedig Chema Garcia Ibarra Misterio című alkotása vitte el a fődíjat. A Daazo Brauner Máté Előbb adtam című filmjét díjazta, az Acnecom különdíját az Ischler, Hartung Attila kisfilmje vihette haza.

A felhozatal igen vegyesre sikerült, de nem minőségi, csupán tematikai és megvalósítási szempontból, amitől igazán friss érzetet keltett a Friss Hús. Az alkotók hátterét tekintve elsőfilmesek, egyetemi támogatással készült darabok (dominált az ELTE, a MOME és az SZFE természetesen) de ismert nevű, bejáratott filmkészítők is neveztek a fesztiválra, és tényleg őszintén mondhatom igazi kis gyöngyszemeket szállítottak a vászonra. Arról nem is beszélve, hogy a Berlinalehoz vagy Cannes-hoz hasonló, rangos fesztiválokon versenyzett és bizonyított alkotásokkal is találkozhattunk és saját szemünkkel győződhettünk meg a díjazásuk méltányosságáról - itt jegyezném meg, hogy rengeteg magyar film szerepelt jól külföldi fesztiválokon, amikről itthon, valószínűleg rövidségük okán, szinte semmit nem tudunk. Az eredetileg a Filmszemle után hagyott, tátongó űrt betölteni szándékozó Friss Hús második születésnapjára saját jogán létező, remek rövidfilmfesztivállá érett, ami nemcsak rávilágít, hogy a rövidfilm mennyire élő és a nagyjátékfilmeknél sokkal több játékra, kreativitásra és fantáziára helyet adó műfaj, de megmutatja, hogy a közönség is legalább ugyanannyira kíváncsi rá, mint hosszabb társára. 

A gyakran háttérbe szoruló rövidek négy napig reflektorfényt kaptak és megcsillogtatták a bennük rejlő, szinte végtelen lehetőségeket, amikre valóban érdemes lenne figyelni - és nem csak ezen a néhány napon.