Hisham Matar Egy eltűnés anatómiája című regénye olyan kérdéseket vet fel az olvasóban, amelyektől kényelmetlen, gyomorszorító érzése támad, és még órákkal később sem tud szabadulni a nyomasztó hangulattól. A pár óra alatt kiolvasható könyvecske egy olyan fiú életébe enged betekintést, aki bár imádta, valójában sosem ismerte igazán a szüleit.

Az elűzött király elűzött minisztere feleségével és kisfiával Kairóban éli a gazdag emigránsok életét. Az apa gyakran eltűnik, az anya betegeskedik, a kisfiúnak azonban mégis boldog és teljes élete van, egészen édesanyja haláláig. Ekkor minden megváltozik. Apja eltávolodik tőle, és egyik nyaralásuk során megismerkednek Monával, akibe mindketten beleszeretnek. Núri a kamaszok lelkesedésével imádja a gyönyörű európai asszonyt, akit apja rendkívüli gyorsasággal feleségül is vesz. S hogy a fiatal szerelmes tinédzser ne legyen útban, beíratják egy angliai magániskolába. Az igazi tragédia azonban egy karácsonyi szünet alkalmával csap le a családra. Svájci nyaralásukra Monával közösen érkeznek, Núri apja viszont késik. S a kezdeti aggodalom hamarosan rémálomba csap át. Apját elrabolják, a tizennégy éves fiú és Mona magukra maradnak.

A történet igazából ennyi, se több, se kevesebb ennél. Épp ezért maga a regény sokkal inkább egyfajta belső vívódás és visszaemlékezés. Az író, akit a saját élete ihletett a történet megírásakor, folyamatosan ugrál az időben. A jelen és a múlt eseményeit és viszonyait párhuzamosan ismerjük meg és hasonlítjuk össze, miközben Núri felfedezi magában édesanyja emlékét, újra értékeli kapcsolatát Monával és persze lépten-nyomon apját keresi. A kutatás azonban nem hoz sikert, így a rejtély sosem oldódik meg. Ellenben apja titkaira szép lassan fény derül, s a fiú ekkor kezd el azon gondolkozni, hogy mennyire ismerte is ő az apját és az anyját. Ez a fő kérdés, ami áthatja az egész kötetet.

S ez a kérdés az, ami az olvasót is zavarba ejti és elgondolkodtatja. Vajon mennyire ismerjük a saját szüleinket? Az életüket, a vágyaikat, a gondolataikat? Mennyi titok lappang a múlt homályába veszve, amikről nem is tudunk, és amikre nem is számítunk? Kényelmetlen érzés ilyesmin rágódni, hiszen alapvetően a szüleink azok, akikben feltétel nélkül megbízunk, akik életünk alappillérei. Belegondolni abba, hogy ezek az alappillérek valójában nem is olyan stabilak, hogy számtalan repedés futhat rajtuk végig, amiket előlünk bőszen titkolnak, nyomasztó pillanatokat szül. 

S ahogy az Animus Kiadó gondozásában megjelent regény nem zárul le igazán, úgy az olvasó vívódása sem tud teljes mértékben lezárulni a könyv befejeztével. Hisham Matar kisregénye csupán pár órát kér az életünkből, elég egy délelőtt, hogy elolvassuk, azonban a rövid történetet ezúttal hosszabb emésztési folyamat követi. Aki tehát szereti a lélektani drámákat, aki kedveli azokat a könyveket, melyek nem pusztán szórakoztatnak, hanem gondolkodásra késztetnek, számukra Az eltűnés anatómiája tökéletes választás.