Fábián Jankával elfogultak vagyunk: az első könyvének olvasásakor megszerettük a stílusát és azóta nem is igazán tudunk ellenállni neki. Legújabb regényével, A francia nővel pedig újra bizonyította azt, hogy nem véletlen érte el ezt nálunk. Újabb remekül sikerült mű született, amely az utolsó pillanatig tartogat az olvasó számára izgalmakat.

A francia nő Fábián Janka igen jól sikerült regényének, A német lánynak a folytatása. Az ott megismert Rose történetét viszi tovább az írónő, most már felnőtt nőként találkozhatunk vele. Az előző kötet végén abban a hiszemben búcsúztunk a lánytól, hogy Jean-Phillip oldalán megtalálta a boldogságát, hogy onnantól kezdve minden rendben lesz az életben. És bár éreztük, hogy a karakterében bőven van még lehetőség, akkor még álmodni se mertük volna, hogy az írónő visszanyúl majd hozzá és tovább szövi a lány életének bonyodalmas szálait.

De megtette, és ezzel izgalmas, körömrágós, a happy endért drukkolós perceket okozott rajongóinak, akik valószínűleg egyáltalán nem bánják ezt. Sőt!

Tehát hiába hittük azt, hogy Rose révbe ért, a kapcsolata Jean-Phillippel sem felhőtlen, derül ki A francia nő legelején, így a lány újabb szerelmi kalandokba bonyolódik. A cselekmény hihetetlen gyorsan pörög, még fel sem fogtuk, hogy kivel él új kapcsolatban Rose, mire ismét egy újabb férfi oldalán tűnik fel.

Rose egy bécsi kitérő után (ahova már az egyik új kapcsolattal érkezik) kalandos úton-módon ismét Budapesten találja magát. Itt igyekszik újra felépíteni az életét. Megismerkedik egy fiatal újságíróval, aki iránt azonnal mély vonzalmat érez. Rose reméli, hogy Jakab Áronnal végre boldog lehet, bár közben Jean-Philippe emlékét sem tudja kitörölni a szívéből. A tapasztalatlan fiatal újságíró azonban jóvátehetetlen hibát követ el – egy cikkében áthágja az ekkorra már konszolidálódott szocialista rendszer íratlan szabályait –, és ezért kilátástalan helyzetbe kerül. Rose, aki gyermeket vár a fiútól, válaszút elé állítja, de Áron elbukik a próbán, nem vállalja az apaságot (ahogy korábban Jean-Philip sem tette). A lány szakít vele, úgy dönt, hogy egyedül is vállalja a gyermeket. Már megszületik a fia, amikor újra felbukkan Budapesten régi nagy szerelme, Jean-Philippe. Akinek az életében időközben szintén óriási változások következtek be, ám ezekről Rose-nak természetesen sejtelme sincs...

És bár az izgalmakra nem panaszkodhatunk a könyvben, pont a gyors cselekmény- és szerető váltások azt eredményezik, hogy néha olyan érzetünk van: a szerző mindent szeretett volna ebbe a regénybe beletuszkolni, de nem akart túl vastag kötetet alkotnak, ezért itt-ott lecsípett a leírásokból és ezért nem teljes az élmény. Egyáltalán nem lett volna baj, ha hagyja egy kicsit hosszabban kifutni az eseményeket és attól megnő akár 100-150 oldallal a könyv hossza, akkor is boldogan olvastuk volna.

Az írónő most sem hanyagolja el a rá jellemző történelmi-, városleírásokat, élmény a korabeli Magyarországról olvasni, még akkor is, ha éppen szomorú eseményekről, tényekről van szó. Furcsa és egyben érdekes megtudni például azt, hogy a budai, ma kevésbé népszerűnek mondható Körszálló - ami leginkább soha nem is jut eszünkbe, ha a főváros szállodáit vesszük sorra – a kor legmodernebbjének, legelitebbjének számított. 

A történet vezetése – és főként a vége – okot ad arra, hogy aki megszerette Rose-t és Jean-Philippet reménykedjen a további folytatásban.

Aki nem olvasta A német lányt, annak nehéz lesz megértenie A francia nőt, de javasoljuk, hogy ez ne tántorítsa el az olvasástól, hanem inkább szerezze be együtt a két részt, mert valóban megéri. A kötet az Ulpius-ház gondozásában jelent meg.