A hetvenes évek említése nem véletlenül juttatja a szabadságot az eszünkbe. Lelki szemeink előtt marihuána-mámoros, boldog hippik ugrálnak a mezőn, a fiatalok suhogó trapéznadrágokban hirdetik a szabad szerelmet és mindenütt áll a cigarettafüst. Igen ám, de mégis hogyan egyeztethető ez össze a feddhetetlen politikai elittel? Egyáltalán nem nehezen és sok áldozat révén: derül ki a Call girl (16) című filmből.   

Mint sok más, fejlődést elősegítő változtatásban, a biztos gazdasági alapokon nyugvó Svédország e felszabadult gondolkodásmód gyakorlásában is élen járt. A Call girl teremészetesen minden szereplő nevét megváltoztatta, ám a történet a 1976-os választások előtt lezajló, valóban megtörtént prostitúciós botrányt dolgozza fel. Történt ugyanis, hogy egy álhatatos, elődeivel ellentétben nem korrumpálható nyomozó keze ügyébe került egy call girl hálozat anyaga, a lányok és futtatójuk ügyének felgönygölítése során pedig prominens kliensek neve került napvilágra. Magas rangú tisztségviselők, politikusok, sőt miniszterek is. Ez viszont még nem is lenne annyira kínos, a szabad szerelem időszakát éljük, nemde? Minden, a szexualitással kapcsolatos törvény fellazult, a prostitúció is, hiába nem törvényes, mindenki szeme előtt zajlik. Maximum a feleségük haragjával és a nép rosszallásával kellene szembenézniük az említett uraknak - hacsak nem lenne néhány "kényszersorozott", nevelőintézetben lakó, kiskorú lány is a repertoárban. És ebből mindjárt kettő is akad!

Iris (Sofia Karemyr) és Sonja (Josefin Asplund) tizenöt évesek, saját családjuk már nem akar, vagy tud velük mit kezdeni, sorozatos elszökdöséseik, lázadozásuk miatt, így egy nevelőotthonba kerülnek. Az otthon, a körülményekhez képest, igazán kellemes, dehát a szabályokat itt is be kell(ene) tartani. A két lány, két másik, tapasztaltabb bentlakó segítségével kiszökik, és testközelből megtapasztalják, milyen egyszerű a testükkel pénzt keresni. Mégis ki mondan nemet, ha néhány percnyi félmeztelen táncikálásért jópár bankjegyet a kezébe nyomnak? Hát ők biztosan nem! A következő alkalommal viszont vendéglátójuk már nem áll meg a puszta szemlélődésnél, a kedves barátjaként bemutatott madam, Dagmar (Pernilla August) egy-egy férfivendéggel le is "tesztelteti" a magatehetetlenre itatott lányokat, és innentől beindul a nagyüzem. Dagmar ajándékokkal, pénzzel, drogokkal és válogatott fenyegetőzésekkel tartja kordában a lányokat, akik azt sem tudják, melyik kuncsaft kicsoda, csak hogy egyik öregebb a másiknál. A szép, szőke Iris kifejezetten népszerű lesz politikai körökben, ami minden rémség ellenére az önbizalom illúziójával tölti el, Sonja viszont bármit megtenne, hogy kiszállhasson. A két lány közötti ellentét és a közben párhuzamosan folyó nyomozás is betetőzik, és szereplőink számára a legnagyobb problémák csak ekkor kezdődnek.

A film hitelességéről árulkodó a pletyka, miszerint az akkori miniszterelnök, Olof Palme családja rávette a film készítőit, hogy vágják meg a Palme érintettségét taglaló jelenetet. Így a végső változatban a miniszterelnök figurája konkrétan nem látható Iris-szel egy jelenetben, csupán jelzésszerű, hogy a lány vele készül éppen légyottra. Egy olyan filmben, ami arról szól, hogy elég pénzzel és befolyással bárki elhallgattatható, több mint érdekes egy ilyen változtatás meglépése. Ahogy az egész film is, ez is rendesen felborzolja az ember igazságérzetét. Másrészről viszont, gondolom nem nagyon kell fejtegetnem, mi történik a túl sok tudással és kevés "belátással" rendelkező karakterekkel a vásznon... Ettől még ez cseppet sincs jól így, ám a film értékéből nem vesz el: a Call girl egy lebilincselő korrajz, remek karakterekkel dolgozó személyes és társadalmi dráma, izgalmas bűnügyi film és gyomorforgató látlelet a politika sötét oldaláról.

Ebben a világban nincsenek tisztán pozitív és tisztán negatív szereplők, maximum azt dönthetjük el, hogy melyik karakter tetteit tudjuk magunkban igazolni, és melyikét nem. Vajon mi mit tennénk meg, ha ránkzuhanna a végtelennek tűnő pénzszerzés lehetősége, vajon van-e értelme mindent kockáztatni az igazságért ott, ahol az igazság senkit sem érdekel? Akárhogy is, ezt mindenki döntse el maga, de egy dolog nagyon valószínű: a Call girl senkit nem hagy hidegen.