Képzeld el, hogy a Földet megtámadja egy idegen faj, hogy a Marson katonai támaszpontot létesítünk, és mégis az emberiség elégedetten, boldogan és biztonságban éli életét, mert az elnökünk megold minden problémát. Miklya Anna Dühös nemzedék című sci-fi trilógiájának első kötete ebbe a világba vezet be minket. 

Adott egy magyar írónő, aki eredetileg kórboncnoknak készült, de helyette előbb szépirodalmi regényeket írt, majd megpróbálkozott a szórakoztatóirodalommal is, és a vizsgán kitűnően megfelelt. A science fiction terepe nem könnyű, és mikor először vettem a kezembe Miklya Anna könyvét, némi nemű kétkedéssel kezdtem el olvasni az első oldalt. A kétségeim azonban hamar tovaszálltak, ugyanis az írónő egy rendkívül szórakoztató, érdekes és jó minőségű sci-fi regényt produkált, aminek már alig várom a második részét.

A Dühös nemzedék a nem is olyan távoli jövőben játszódik. Az emberiség élete alapvetően megváltozott, az anarchia kellős közepén, mikor is háborúk dúltak, vallási és etnikai problémák sorozata szabdalta szét a népességet, megtámadta a Földet egy idegen faj, a cétatetiek. Ez a támadás pedig egységbe kovácsolta az emberiséget, élén az elnökkel, aki, mint bölcs vezér irányította ki népét a sötét korszakból egy békés, rendezett és agyon szabályozott világba. Az emberek folyamatos megfigyelés alatt állnak, mégsem zavarja őket, vagy legalábbis a többséget nem. A gyerekek egy pontrendszer alapján juthatnak be egyetemre, a későbbiekben pedig a jó pontjaik által vásárolhatnak házassági jogot, gyereknemzési jogot. S hogy mi kell ahhoz, hogy sok pontod legyen? Legyél jó, tanulj sokat, járj templomba, sportolj, és feltétel nélkül higgy és bízz az elnökben és a rendszerben.

Persze kivételek mindig akadnak, a sorozat első részében, a Jonas és a szürke hadseregben három ilyen lázadó fiatalt ismerünk meg. Jonast, az okos ám kissé naiv számítógépguru fiút, Rebekát, a rendkívül intelligens hacker lányt és Sütit, a kissé mulya, de rendkívül jószívű szépfiút. Ők hárman a rendszert picit kijátszva élik az átlagos tizenhét évesek mindennapjait. Egészen addig, míg feltűnik egy titokzatos zsaroló, aki rákényszeríti őket egy őrültségre, melynek eredményeképp komoly büntetést szab ki rájuk az elnök.

Miklya Anna bár a jövőről mesél nekünk, mégis rendkívül élesen kritizálja a jelent, és olyan kérdéseket vet fel bennünk, amikre nem tudunk egyszerű vagy jóleső választ adni. Mennyire hálózta be életünket az internet? Mennyit adunk ki önmagunkból a világ felé? Vannak egyáltalán még titkaink vagy mindenkit csak a közösségnek való megfelelési kényszer hajt, és ezért bármire képesek vagyunk? S ha mindez nem lenne elég, a regény végéhez érve, bizony felmerül az emberben, hogy lehet ez a mese, nem is annyira egy fantáziavilág, hanem egy figyelmeztetés a jövőnkkel kapcsolatban. A Dühös nemzedék egyszerre elgondolkodtató és szórakoztató, épp ezért a fiatalok és az idősebbek is ugyanúgy érdekesnek találhatják. A sci-fi rajongóknak nyugodt szívvel ajánlom, de a tiniregények kedvelőinek is tetszeni fog. És ha az olvasóban felmerül némi "Éhezők viadala-érzés", akkor ne lepődjenek meg, van egy két hasonló gondolat, de szó nincs koppintásról.

A Dühös nemzedék első része, a Jonas és a szürke hadsereg a Libri Kiadó gondozásában jelent meg, és reméljük nemsokára érkezik a folytatása is.