A tegnap este megrendezett II. Országos Slam Poetry Bajnokságra már több, mint egy hete elfogytak a jegyek, így a versenyzők teltház előtt izgulhatták végig a saját három percüket a Trafóban. Az est hangulatára egyedül az "alkoholtilalom" vetett egy aprócska árnyékot, a szoros verseny végén pedig újból a címvédő, Süveg Márk Saiid fejére került fel a képzeletbeli korona.   

Biztosan elhanyagolható apróságnak tűnik, - és persze valljuk be, az is - hogy a Trafó színháztermébe nem engedték be a poharakat, így azok tartalmát a büfében, a szünetekben kellett magukhoz venniük az egybegyűlteknek, de a slamhez egyszerűen hozzátartozik az a sör a kézben. No de ez legyen a legnagyobb problémám - és szerencsére ez is volt. Este nyolc körülre a nézőtér színültig megtelt, a takarásban pedig - gondolom - szépen remegtek már a kezek-lábak. Itt három perc tizenöt másodpercen múlt mindenki sorsa, a fellépési sorrendet pedig kalap helyett baseball sapkából történő húzás döntötte el. Elsőként mindjárt a tavalyi második helyezett Simon Mártont sikerült színpadra szólítani, aki szenvedélyes szövegével igazán méltó módon indította be a bajnokságot. Végül helyezést nem, de közönségdíjat ért a produkció, amivel végig együtt élt (és pislogott) a hálás közönség.

A huszonöt fős (végül csak huszonnégy, mivel Mészáros Péter távol maradt) mezőny elég vegyesre sikeredett, de nem a teljesítmény, hanem a háttér szempontjából. A sokat próbált "profik" mellett olyan is szerepelt, aki alig állt még ezelőtt színpadon, Budapest mellett Pécs vagy éppen Miskolc, de a határ másik oldala sem maradt képviselő nélkül. És azt is kifejezetten jó volt látni, hogy a tavalyihoz képest mennyivel megnőtt a női versenyzők száma. Ez persze együtt járt azzal, hogy például a tavalyi harmadik helyezett Pion Istvánnak nem jutott hely a döntőben, de a hiányt bőségesen betöltötte a Szlávy Eszterrel előadott remek légtornász-verselős performansza, ami az est egyik fénypontjává emelkedett.

Az egyes szünetek után extra fellépéssel készült Szkárosi Endre, aki most sem fogta vissza magát, illetve a "hivatásos tüntető" Molnár Péter is megmutatta, mit jelent szabadnak lenni. De az egymás után sorjázó rengeteg remek szövegből egy előadás valóban toronymagasan kiragyogott, nem is véletlenül védte meg bajnoki címét Süveg Márk Saiid. Ezt a szöveget nem fogjuk idézgetni, mint a tavalyi Tükör mogult, mert nem is lehet, de három percre megfagyott a levegő, kicsordultak a könnyek, a taps pedig nem is akart beindulni utána. Az ilyen élményekért éri meg slam poetry-re járni.

Na meg az olyanokért is, amikor a nevetéstől könnyezik az ember, amikor négy óra után már zsibbad a csuklója a tapsolástól és a feje is megfájdult kicsit, mert annyira akar koncentrálni, hogy nehogy épp valami zseniálisról maradjon le. Mint mondjuk a harmadik helyezett Horváth Kristóf Színész Bob szövege, amit, azon kívül, hogy szépen elgondolkozunk rajta, egy az egyben le lehetne játszani bárkinek, aki valaha is védeni próbál bármilyen rasszista/kirekesztő/gyűlölködő álláspontot. Vagy Győrfi Kata gyönyörűen és fájdalmasan személyes, különdíjat érdemlő előadása, Tengler Gergely szellemes színpadi tombolása, vagy a második helyet megszerző Basch Péter ódája a boldog kövérséghez.

Szinte minden előadásban volt valami megkapó, valami okos, valami személyes, szenvedélyes sajátosság, ami érdemessé tette a színpadra állításra. Témáikat tekintve persze nem hiányozhatott a politika, a közélet, a fifikás fricskázás és a nyers odamondás. A párkapcsolati szerencsétlenkedések, buzdító kiakadások, szomorú sztorik és a sima hétköznapi bosszúságok,  a soha véget nem érő útkeresés na meg a magyar-identitás körbejárása. De mégsem a keserűség, inkább a sok negatívum közti, mikor kisebb, mikor nagyobb reménysugár került előtérbe. Hogy volt, amikor rossz volt, sőt, még most is az, de nem vagyunk egyedül. Lehetsz magányos vagy szerelmes, nő, férfi, tizennyolc vagy hatvan éves, cigány, zsidó, értelmiségi vagy kőműves. Mindenhogy nehéz az élet, de itt elmondhatod amit akarsz és meghallgatnak. Mert az emberek igenis gondolkoznak, de hogy a fejekbe zárt ötletek ne maradjanak ott, ahhoz már platform is kell. Ez is a slam poetry - na meg az új pogó, és az új punk.