Az Uránia idén nemcsak a londoni National Theatre, de a Globe Színház előadásait is „elhozza"   a magyar nézőknek, akik ezeket a közvetítéseket szinte állandó teltházzal hálálják meg. Shakespeare egyik legjobb komédiája, a Vízkereszt, vagy amit akartok legújabb feldolgozása a gyökerekhez nyúlt vissza, ezzel bebizonyítva, hogy a jó humoron nem fog az idő. 

Stephen Fry és Mark Rylance társulata, az Original Practices a hagyományokhoz híven csupán férfiakból áll, előadásaik így a viktoriánus Anglia eredeti gyakorlatát követik, azok hangulatát hivatottak megidézni. Ehhez a Globe Színháznál nem is találhattak volna jobb helyszínt, Shakespeare híres teátruma ugyanis a mai napig ugyanúgy működik, mint századokkal ezelőtt: a földszinti, anno a pórnépnek fenntartott helyeket állójeggyel lehet látogatni, a vastagabb pénztárcájú nézők a karzaton kaphatnak ülőhelyet. Persze mindez ma már csak formalitás, de egy három órás darab végigállásával könnyen beleélhetjük magunkat Shakespeare korának színházi kultúrájába. Ugyanígy a női szerepeket játszó, fehérre sminkelt férfiszínészek is azonnal a múltba repítik a nézőt. Persze a dolog szokatlansága elsőre furcsán hat, de nagyon gyorsan megszerethető, és kifejezetten érdekes élménnyel ajándékoz meg, hiszen ilyen előadást tényleg nem láthatnánk a XXI. században. A szereposztás mellett a díszletek, a jelmezek és a zenei betétek is az 1601-es eredeti előadást idézik, igazi időutazásra invitálva ezzel a nézőt.

A Vízkereszt klasszikus szerepcserére, félreértésekre alapuló vígjáték. A nemeshölgy Viola egy hajótörés egyetlen túlélőjeként kénytelen férfinak álcázva magát elszegődni Orsino gróf udvarához, ahol gyorsan bele is szeret a grófba. Orsino viszont hosszú ideje már makacsul ostromolja szerelmével a gazdag és visszahúzódó Oliviát, aki rendre kikosarazza. Mikor Viola (Cesario álnéven) a gróf legújabb udvarló üzenetét közvetíti Oliviának, a nőt elbűvöli szépsége és esze, így tudtán kívül egy álruhás lány iránt lobban lángra a szíve. Violának a hölgy rajongásának hárítása mellett saját viszonzatlan szerelmével is meg kell küzdenie, miközben Olivia részeges nagybátyja és udvarának többi tagja különféle csínyekkel ütik el az időt, egyik kavarodást a másikra halmozva ezzel. Közben pedig kiderül: Viola imádott ikerbátyja mégsem veszett oda a hajószerencsétlenségben, és ő is éppen Orlando udvara felé tart...

Mint Shakespeare vígjátékaiban oly sokszor, a Vízkeresztben is a félreértések és a szándékos félrevezetések mozgatják a cselekményt, közben olyan alapvető emberi tulajdonságokat felvillantva, mint a naivitás, a makacsság vagy a visszautasítástól való félelem. De, komédiáról lévén szó, a legfontosabb mégis az okos nevettetés, amit az előadás tökéletesen megold. Shakespeare poénjai igazán sokrétűek, az intelligenstől a pajzánig terjedve, az Original Practices színészei pedig értő módon adják őket elő. A szereposztás páratlan, a tradicionális középkori előadásban pedig olyan sok, a mai életünkre vonatkoztatható elemet, gondolatot találhatunk, hogy el sem hinnénk. Hiába, az emberek még mindig azt szeretnék, amit négyszáz évvel ezelőtt: szeretni és szeretve lenni, amit a Vízkereszt szereplői a jól megérdemelt happy enddel meg is kapnak. Ha pedig mi nézők az idáig vezető útjukat végigkísérve könnyesre is nevetjük magunkat, az csak hab a tortán.

A Globe Színház idei évadának még számos előadását láthatjuk az Urániában, színház- és Shakespeare-rajongóknak kötelező program!