Már-már belefulladunk az amerikai fiatalság mindennapjairól szóló limonádétömegbe, amivel eláraszt minket Hollywood. A filmek és sorozatok rendezői csupa olyan képet mutatnak, amiről egy percig sem tudjuk elhinni, hogy valóság. Koktélokat szürcsölő szingli csajok, akik gyöngyöző kacajjal vesézik ki a férfiakat, vagy erőltetett poénoknak is nehezen elfogadható csajozós szöveggel hódító pasik, esetleg ezek permutációi és Taigetosz pozitív maradékai. És akkor feltűnik a színen Frances Ha.

Francis Haliday (Greta Gerwig) New Yorkban él, lassan közelít harmincas éveihez, de még mindig nem döntötte el pontosan, mit is akar az élettől. Illetve eldöntötte, csak ugyebár vágyaink és lehetőségeink között mély szakadék tátong, amit még ő, a hírnévre törő táncos sem tud olyan könnyen átugrani. Aztán egyre élesedik a helyzete, amikor legjobb barátnője és lelki társa, Sophie (Mickey Sumner)  bejelenti, hogy összeköltözik barátjával, így Frances kikerül közös álmodozásaik komfortjából. Miközben a mindennapi megélhetéséért küzdve alkalmi munkákat vállal, próbál ragaszkodni nagy vágyaihoz, e kettő keveredése pedig feszültséggel és nevetéssel átszőtt helyzetekbe hozza, hogy végül a békével teli elfogadásban leljen önmagára.

Noah Baumbach filmje egy mindannyiunkat érintő lelki utazásra hív régi film-klasszikusokat idéző képi világgal és hangulattal, és olyan, a legjobb értelemben vett bájossággal vértezi fel kalauzunkat, Francest, hogy egy percig sem unatkozunk. A Frances Ha olyan igazságokat mond ki, amelyekkel mindannyian tisztában vagyunk, például, hogy ami (vagy aki) az életben nekünk lett szánva, az ha egy időre el is veszik, visszatalál hozzánk, esetleg hogy az ember vágyai és a boldogsága nem mindig találkoznak egymással, vagy nem olyan fekete-fehér módon, mint amilyenek a film kockái. Mindezeket viszont úgy csomagolja be, hogy egy kicsit sem érezzük elcsépelt, sematikus filozofálásnak, hanem megtelnek élettel és néha bukdácsolva, de körbetáncolják a szívünket.

Mindenképp érdemes külön kitérni a Francest alakító Greta Gerwigre, aki igazi filmcsillaggá növi ki magát játékával. A forgatókönyv Baumbach és Gerwig közös műve, amely remekül működik a filmvásznon mind rendezői, mint színészi szempontból. Frances karaktere mellett a többi szereplő  jelleme is izgalmasra sikerült, és szinte kivétel nélkül valamennyi alakítás tovább színesíti az összképet, ami még a fekete-fehér filmen is átsüt.

A Frances Ha remek portré egy átlagos és végre valódi amerikai fiatal és környezete életéről. Nincsenek itt hamis manírok, Prada-táskák, cosmopolitan koktélok. Van helyettük kétség, útkeresés, felnőttség, és barátság. Barátság mélyről.

A legvégén csak egy mélyről jövő mosoly marad az arcunkon, amire mindannyiunknak szüksége van és amire még a hollywood-i filmözönben is ritkán találunk.