Mindez persze csak Gioconda Belli, nicaraguai író fejéből pattant ki, és egyből tollat is ragadott, hogy megírja egy elképzelt női demokrácia történetét annak létrehozói szemszögéből. A végeredmény mégis félelmetesen valósághű és mélyen elgondolkodtató lett, amely nem csak a női, de a férfi olvasóknak is szól.

Gondoljunk csak bele: adott egy apró ország Dél-Amerikában, ahol a valaha virágzó gazdaság a politikusok prédája lett, ahol az emberek csak addig érvényesek, amíg szavazatukkal támogatják az adott jelöltet, aztán ha bezárnak a választási irodák, a régi vagy éppen új vezetés bármit lenyomhat a polgárok torkán. Ebben az országban a nőknek otthon van a helye, vagy ha mégis karrierre vágynak, idővel bele kell törődniük, hogy a férfiak valahogy végül mégis mindent jobban tudnak. Félreértés ne essék, demokráciában él mindenki, de a hatalmat a hagyományoknak megfelelve mégiscsak férfiaknak kell gyakorolni. Erről azonban néhány barátnő másképp kezd el gondolkodni.

Viviana Sansón, újságíró egy baráti cseverészés közben veti fel egy párt alapításának lehetőségét, amelyet hajnalig tartó tervezgetés után egy kiáltvány követ, majd a LÁB (Ledér Álmok Baloldala) elindul a választáson, ahol egészen meglepő módon győzelmet arat. Hogyan lehetséges ez? Programjuk nem a véres szájú feministák dogmatikáját követi (vagy csak egy-két elemében), sokkal inkább a nőiség szélesebb körben való megélését. Munkahelyi óvodákat, ahol az édesanyák az ebédszünetet a gyermekeikkel tölthetik, olyan minisztériumokat, ahova bárki bármilyen ötlettel vagy kéréssel fordulhat, és ahol a nőket erőszakolókat minden korábbinál jobban üldözik és meztelenül ketrecekbe zárják a főváros nagyobb terein. Megvalósul az anyai állam, amely minden gyermekét egyformán szereti, ugyanakkor a női fifika és bölcsesség sem hiányzik a tarsolyból. Az elnök Viviana lesz, az általa létrehozott irányítási forma pedig nemzetközileg is nagy érdeklődést vált ki - és persze néhányakból igen nagy haragot. Minden szép és jó, egészen addig, amíg Viviana egy merénylet áldozata lesz és az őt eltaláló golyó hosszú kómába kényszeríti.

Belli könyve itt veszi kezdetét, és a fontosabb szereplők szemszögéből mutatja be a merénylet előtti hónapokat, a kampány - és választási időszakot, valamint a jelenben kialakult helyzet miatt kialakult káoszt. A szerző ügyesen használja fel hőseit, hogy az általa elképzelt feminin uralomról különböző véleményeket villanthasson fel könyvében. A Nők országa jól felépített regény, amely időnként egészen hátborzongatóan megvalósítható forgatókönyv benyomását is kelti. Talán éppen az leginkább elgondolkodtató benne, hogy hátborzongatónak gondoljuk, pedig nem az. Nem egy véresszájú, férfiakat elpusztító feminista propagandakönyv ez, sokkal inkább éles fény azokra a korrodálódott részekre, amelyek a 21. századi demokráciák legnagyobb veszélyforrásait jelentik. Azt az érdekes kérdést feszegeti, hogy ha a férfiak jobban tudnak irányítani és egy egész országot kormányozni, hogyan mehetnek mégis tönkre gazdaságok, és miért gondolja ezek után bárki is, hogy nincsenek olyanok, akik jobban csinálnák? Belli regényének női alakjai nem férfiasodnak azért, hogy előrébb tudjanak lépni a politikai pályán. Nem váltanak nadrágkosztümre, vastag harisnyára és avítt frizurákra. Éppen ezért hitelesek. Ugyanakkor a könyvből nem hiányozhatnak a gyengédség és a női tragédiák szálai sem, így nem csak politikaelméleti fejtegetéseket olvashatunk, de megismerjük Faguas lakóit, az ő élettörténetüket, szerelmi életüket, tragédiáikat.

Gioconda Belli könyve izgalommal, romantikával és női hormonokkal teli regény, amelyet elkezdeni könnyű, letenni annál nehezebb. Minden női olvasót magával ragad a hősök szenvedélye, és mindenki megtalálhatja azt a szereplőt, akinek szemüvegén keresztül a legjobban tud azonosulni a történésekkel. A férfi olvasók pedig sok értékes kritikával gazdagodhatnak és érdemi betekintést nyerhetnek a nők világába, amely bizony sokkal nehezebb annál, mint amit eddig gondoltak róla.

A címben feltett kérdésre a Libri Kiadó gondozásában megjelent könyv se ad egyértelmű választ, nem is ez a célja. Ugyanakkor maga a kérdésfelvetés is izgalmakkal, kétségekkel és kihívásokkal teli. Csakúgy mint egy igazi női lélek.