Képzeljünk el egy olyan világot, amelyben a mi jelenünk már csak távoli múlt. Nem úgy, mint a legtöbb sci-fiben, ahol, ha csak morzsákban is, de valahogy mindig visszaköszön az általunk ismert világ, Pelevin világában az emberiség, ahogy ma kinéz, már rég a történelem ködébe veszett, korunkat "drótkorszak" néven emlegetik csupán. Big Biz-ben, ahogy a kiváltságosok lebegő világát nevezik, nem azon fáj az emberek feje, hogy vajon a kormányt és az egyházat el kell-e különíteni, mivel mióta az eszüket tudják az egyház szervesen egybefonódik a filmiparral. Közelebbről az egyházi pornó a nép egyetlen szórakozása - na már ha éppen nincs háború, ugyebár. Háborúról pedig évente legalább egyszer gondoskodik a nagylelkű vezetőség, nehogy néznivaló nélkül maradjanak a lakosok. Összecsapáshoz ellenfél is dukál, így a továbbra is a Földi Urkajnában élő, kulturálatlan és szegény "orkok" élete sem teljesen értelmetlen. Csak annyi kell, hogy a filmstúdiók és egyházak egyvelegéből kinőtt hatalmon lévő réteg meglássa egy banális történésben a lehetőséget, és máris kész a háború. Urkajnában állandó jelleggel kémkedő kameráikkal és parancsra odaküldött diszkurszmongereikkel csak egy apró, az orkok életébe való beavatkozás szükséges, és kezdődhet is a tánc. Szigorúan lehatárolt harcmezőjükön öreg, történelmi hősök (mint Batman vagy Drakula) nevét viselő pornósztárok vezetik a hadakat, az összecsapásokat pedig ezer szögből rögzítik. Mindezt azért, hogy az egyre vénülő szereplőkkel dolgozó (a beleegyezési korhatárt ugyanis éppen most emelték 45 évre) felnőttfilmek mellett valami érdekes is jusson a képernyőkre. Azzal persze senki nem számol, hogy az idei harcok végén életben marad egy ork fiú, akire az egyik operatőr szúrája (android-felesége) szemet vet - és ez még csak egy az bonyodalmakból.

Különleges, szürreális és rettentően szórakoztató könyv a S.N.U.F.F. Hihetetlenül okosan megírt történet, ami minden fejezetben újra meg újra lenyűgözi az embert. Minden őrült tényt tökéletesen alátámaszt, mintha valóban csak egy, a jövőnkben létező történetet szemlélnénk, ahol a legtermészetesebb dolog, hogy egyesek high-tech "babákat" vásárolnak szexpartnernek, játékfilmek helyett pornó folyik minden csatornán és megrendezett gyilkosságokat mutatnak be híradóként - és ezzel senkinek semmi problémája sincs. Amellett, hogy egy lebilincselő, alternatív valóságba pillanthatunk bele minden egyes momentum a mi valóságunkra reflektál. Big Biz és Urkajna működése, lakossága, szabályai, törvényei, hagyományai mind visszafordíthatóak ránk, görbe tükröt mutatva a mai világ groteszkségének. Hiszen, ha belegondolunk, annyira nem is bizarr, hogy a filmipar ilyen magasságokba emelkedik, egy kamerának ma is óriási hatalma van. Ahogy azzal is tisztában vagyunk, hogy a hírek sem mentesek a manipulációtól, a gazdagok és szegények közötti árok sincs eltűnőben, és a szex is minden eddiginél jobban előtérbe került. Miért is lenne olyan elképzelhetetlen, hogy pár száz év múlva ugyanolyan presztizst élveznek majd a pornók, mint most Hollywood filmjei? És a technológia fejlődésével az is csupán idő kérdése, hogy élethű robotokkal elégíthessék ki a vágyaikat azok, akik az általánosan elfogadottól eltérő érdeklődéssel rendelkeznek, vagy egyszerűen csak a tökéletességre vágynak.

Stílusában természetes, valóban mintha egy történelemkönyvet olvasnánk, úgy meséli el Damilola, a főszereplő kamera-pilóta a hétköznapjainak átlagos történéseit. Ám Pelevin regénye nem történelmi könyv, hanem disztópia. Nem lehet úgy olvasni, hogy ne érezzük a súlyát, hogy ne érezzük minden nevetés vagy elismerő hümmögés mögött a keserű kritikát, amit az író éles szemmel elénk tár. De nem bölcselkedik, nem dörgöli az orrunk alá, hogy milyen romlott társadalom vagyunk, csak hagyja, hogy ebből a felnagyított és eltúlzott katyvaszból levonjuk a következtetést. Na meg eljátszunk a gondolattal, hogy vajon milyen helyen szerepelnénk ebben az idegen társadalmi rendben.

Ügyes tempóban adagolja az információkat, pár oldal alatt beránt a világába és meg is tart a legvégéig, igazi jóvágású sci-fi.