A kötet rövidebb-hosszabb írások gyűjteménye, de ezek egyenként is olyan irodalmi értékkel bírnak, amelyet ritkán tapasztal manapság az olvasó. Történetek a világról, az emberről és az életről, de az elmúlás valamiért mindannyiszor beférkőzik a sorok és a gondolatok közé, és aztán átszövi az egész történetet. Mindez talán csak azért, hogy a sorok közé rejtett mondandó a legpontosabban érjen célba – az ember lelkébe.

Hogy nem értette meg a világ Gagarint, mikor oly’ egyértelműen igaz, amit látott és érzett? Miért hiszi az ember, hogy egyébként súlytalan történésektől boldogabbá válik az élete? Képesek vagyunk-e meglátni a pillanatban az örökkévalóságot és a legocsmányabb nyomornegyedben a végtelen lelki békét és a tökéletes boldogságot? Ha ezeket a kérdéseket a véget nyomasztóan mindig magukban hordozó sorokban teszik fel, nincs olyan, aki ne gondolkodna el rajtuk őszintén.

Bár sok különböző történet kapott helyet a könyvben, valamiért mindegyikben magunkra ismerhetünk, mindegyikhez kötődni tudunk, a részeivé válunk. A Gangesz egy cseppjéről, a Nine Dragon Cross-ról, vagy Gagarin nagy űrutazást követő, értetlenekkel vívott harcáról olvasunk, és mégis egészen más gondolatok ébrednek fel bennünk, egészen más élmények és érzések elevenednek meg.

A fenti sorok épp csak karcolni képesek a felszínét azoknak a mély gondolatoknak, amiket a kötetbe gyűjtött a szerző, de egy halovány lenyomatot adnak arról, amiért érdemes kézbe venni.