Tristan Sadler még nem töltötte be tizennyolcadik életévét, mikor 1916-ban jelentkezett katonának. Az első világháború már javában tombolt, és az angol fiúk többsége semmi másra nem vágyott, minthogy részt vehessen benne. Tristan sem volt kivétel. Pár hónappal nagykorúsága előtt beállt katonának, és áprilisban megkezdődött a kiképzése Aldershot-ban. Egyes szülők büszkék voltak gyermekeikre, amiért a frontra készültek, mások aggódtak értük, és voltak olyan szülők is, akik azt kívánták, bár az első ütközetben elesne szégyenteljes magzatuk. Ahogy a szülők, úgy a fiúk is különbözőek voltak. Akadtak köztük fehértollasok, akik megtagadták a katonai szolgálatot, akik nem voltak hajlandók fegyvert fogni pusztán elvi okokból. Minden ezredbe jutott egy-egy ilyen "gyáva" fiú.

A kiképzés során Tristan összebarátkozik a szomszéd priccs birtokosával, Will-lel. Ez a barátság azonban több puszta bajtársiasságnál. Az Aldershotban töltött pár hónap után Franciaországba viszik őket a frontra, ahol minden megváltozik. A harcok immúnissá teszik a fiatal, alig kiképzett katonákat az agresszióra, a halálra, elveszítik emberségüket, csupán egy dologra koncentrálnak, a túlélésre. Azonban néha történik valami a lövészárkok dzsungelében, ami megváltoztja az embereket, a nézeteiket, és hirtelen felébrednek véres álmukból. Will-lel is ez történik, egy fiú értelmetlen halála ráébreszti a háború embertelen, könyörtelen, igazságtalan valóságára, és leteszi a fegyvert.

John Boyne lélektani regénye egyszerre mutatja be nekünk a kor politikáját, a társadalom hangulatát és hozzáállását a háborúhoz, valamint azokat a tabukat és titkokat, melyek még ma is jelen vannak az életünkben. Tristan szemszögéből ismerjük meg harcok és a szerelem gyötrelmeit, és betekintést nyerünk az első világégés utáni Anglia mindennapjaiba is. Hogyan próbált talpra állni az ország, hogyan próbáltnak visszailleszkedni a leszerelt katonák a társadalomba. A gyáva nem pusztán egy szívszorító regény, de egyben korrajz is, egy olyan időszakot mutat be az olvasónak, amiről mostanában mind kevesebb szó esik.

Boyne pedig tökéletesen ura a történetnek, az információkat precízen adaglova vezet el minket a végső lezárásig, hogy aztán könnyeink szép lassan eláztassák a hátsó borítót. Az író őszintesége, tiszta, díszítésektől mentes stílusa magával ragadja az olvasót. Olyan érzés A gyávát olvasni, mintha egy idős férfi meséjét hallgatnánk a tűz mellett ülve egy hűvös téli estén.

Nem árt, ha kéznél van pár zsebkendő, miközben a Gabo Könyvkiadó gondozásában megjelent regényt olvassuk!