[caption id="attachment_55488" align="alignright" width="207" caption="Forrás: Agave"][/caption]

Az Egyszervolt egy rendkívül érdekes, a fantasy és a magyar mesevilágot keverő történet. Honnan jött az ötlet, hogy vegyítse a kettőt?

Szeretem vegyíteni a különféle zsánereket, és ha egy mai, városi mesét akartam írni, akkor nem mehettem el a népmesék mellett. Ráadásul remek szórakozás a régi motívumokat elhelyezni egy mai kirakósjátékban.

Miért döntött úgy, hogy a legapróbb részletekig beleszövi a mesevilágot a történetbe? 

Ha az ember belevág, csinálja alaposan. Nem díszletként akartam csupán szerepeltetni a mesehősök leszármazottait és a rejtett helyeken megbúvó csodákat. Talán a hard sci-fi iránti vonzalmam eredménye, hogy ha felépítek egy világot, akkor azt alaposan, a részleteiben is megmutatom. Fontos, hogy az olvasó úgy érezze, élő, lélegző környezet az, amelyre a szöveg ablakot nyit.

Nem csak a szereplőket ruházta fel mesés tulajdonságokkal, de régi meséket is beleszőtt a történetbe. Mi alapján válogatta ki ezeket a történeteket, mesebeli alakokat?

Volt egy koncepcióm a cselekményre, és annyit használtam fel a mesékből, amennyi támogatta ezt a nélkül, hogy agyon nyomta volna. A mesei elemek itt kicsavarva, akár a visszájukra fordulva jelennek meg, és amint erre ráállt az agyam, már inkább az volt a gond, hogy hol kell meghúznom a határt.

Manapság egyre jobban előtérbe kerül a magyar népi kultúra, s most az Egyszervoltban is kisgömböccel, hétfejű sárkánnyal és kacsalábon forgó palotával találkozik az olvasó. Mondhatjuk, hogy a regénye nem csupán egy fantasy, de igazi „magyaros” fantasy?

Nem én vagyok az első, aki a magyar meseörökségből merít és nem is az utolsó, remélem. Ilyen formán egy a „magyaros” fantasyk sorában.

A  cyberpunk és a science-fiction után, hogy-hogy a fantasy felé fordult?

Írtam korábban is urban-fantasy regényt és felnőtteknek szóló mesét is, az ilyen váltások mondhatni a változatlanságot jelentik a műveim sorában. Ami itt új, az a könnyed hangvétel, a humor. A korábbi írásaim halálosan komolyan vették magukat, most azonban előre engedtem a játékos énemet.

Az ironikus, humoros hangvétel jól kiemeli a társadalmi fricskákat, amikből szép számmal van a regényben. A fogyasztói társadalom kritikája eddig is szerves részét képezte az írásainak, miért döntött úgy, hogy most kifejezetten a magyar társadalmat veszi górcső alá?

Ez igazából nem döntés kérdése volt, a társadalmat illető véleményem mindig beszivárog valahogy az írásaimba. Talán itt azért lett ennyire konkrét és mai, mert ez a regény nem a jövő, nem is egy alternatív jelen Magyarországán, hanem hangsúlyosan itt és most játszódik.

A pozitív végkicsengés azonban elmarad, a szebb új világ nem létezik, csak egy hazugság volt. A regény üzenete, hogy ne álmokat, utópiákat kergessünk, hanem próbáljunk a való életben boldogulni?

Kicsit talán ez is.

Mi lesz a következő projektje, ismét egy fantasy, vagy visszatér a cyberpunk, sci-fi világba?

Most egy hamisítatlan sci-fi regény vázlatán dolgozom, ám ha az valamikor elkészül, akkor – ismerve magam – majd megint biztos egy mai, városi fantasyn fogok agyalni...