Amiben csoki van, az szinte csak jó lehet, ennek megfelelően nagy várakozással vettem kézbe Szabó Era Csokitánc című verseskötetét.

A vidám címhez vidám borító társul, a gyönyörű színekben pompázó táncoló gyerekektől mosolyogni támadt kedvem. Nincs ez másként a könyv lapjain sem, a célközönség teljesen odavolt az illusztrációkért, a medve szülinapi tortáját látva málnáért sorakoztak, a lovaktól egyszerűen elolvadtak, a kunkori farkú kismalacokon meg percekig nevettek. Kállai-Nagy Kriszta tehát remekül eltalálta a kisgyerekek ízlésvilágát.

A szövegnek már nem volt ennyire osztatlan a sikere, a kacifántos, vicces szófordulatokat nem mindig értették a gyerekek. Például a címadó vers sorai – „csokitánc, csokitánc, jobb a csoki, mint a ránc” – után kérdőn néztek rám, hogy akkor ez most itt mit is jelent. Kifejezetten örömteli, ha egy vers továbbgondolásra érdemes, de nem túl szerencsés, ha a versszakokat kell magyarázni. Néhány hasonló eset, és a kacifántos betűk kicsit darabossá teszik az élményt, de a többi remek, humoros vers kárpótol érte.

A Csokitánc olyan, mint a mazsolás csoki. Ami nem ízlik, azt kipiszkáljuk, de az eredmény még így is sok-sok fincsi csokifalat. Szabó Era verseskötete a Cicero Köyvstúdió Kft. gondozásában jelent meg.