Miután pápává választották Jorge Bergoglio atyát, igyekeztem utánanézni, hogy mit lehet róla tudni, ki is ő. Találtam is néhány rövidebb cikket arról, hogy konzervatív, hogy segíti a szegényeket, de valahogy annyira személytelen volt az egész, hogy nem fogott meg. Megfogott viszont a mosolya, amellyel a híveket köszöntötte. Nem tudálékoskodó távolságtartással, hanem közvetlenséggel és szeretettel közeledett az emberekhez. Ez volt róla az első benyomásom. A vele készült interjúkötet pedig minden további kérdésemre a lehető legrészletesebb válaszokkal szolgált.

A két szerző hosszú heteken át folytatott beszélgetéssorozatot az akkor még bíboros Bergoglioval. Megismerhetjük származását, gyerekkorát, azt a pillanatot, amikor egy gyónás kapcsán először érzett elhivatottságot a papi pályára. A könyv legnagyobb részében Bergoglio atya életszemléletét, gondolkodásmódját, véleményét olvashatjuk. Egy mélységesen vallásos és mégsem bigott, egy elkötelezett, de nem kirekesztő, egy meggyőződéses, de nem elutasító embert ismerhetünk meg, akinek szerénysége példamutató máig is – és aki mindemellett még a tangót is szereti és ismeri.

Nem kerüli meg az olyan kínos témákat sem, mint az abortusz, saját személyiségének hibái, az egyház szerepe a mai világban, a cölibátus, vagy az argentin történelem legsötétebb pillanatai. Ezekkel kapcsolatban sok vád is érte őt. Őszintén elmondta, hogy hogyan élte meg azokat az időket, hogyan viszonyult az eseményekhez. Nem kendőzve, nem mentegetőzve, csupán elmesélve a saját nézőpontja szerint.

Az Ulpius-ház könyvkiadó gondozásában megjelent könyvet bátran ajánlom hívőknek és nem hívőknek, fiataloknak és időseknek, mindenkinek, aki meg szeretné ismerni pápánkat, vagy aki egyszerűen csak útmutatást szeretne kapni a mai világban egy bölcs, de nem bölcselkedő embertől.