James Bowen és Bob története 2007 tavaszán kezdődött, amikor a magát utcazenélésből eltartó férfi egy nap rálelt a vörhenyes macskára, amely egy lábtörlőn kuporgott a sötétben. Bár elsőre nem kimondottan foglalkozott az állattal, nem tudta kiverni a fejéből, majd amikor másnap is ott találta a cicát a ház előtt, közelebbről is szemügyre vette. Így kezdődött a hosszú évek óta tartó kapcsolatuk.

Bowen könyvében megismerteti az olvasót a kezdetekkel, hogy igazából nem akarta megtartani az állatot, hiszen nem érezte azt, hogy felelősséget tudna érte vállalni, akkor, amikor ő maga is bizonytalanságban, egy kényszarlakásban tengetni a mindennapjait. De Bob nem tágított és ragaszkodott új barátjához, megmentőjéhez. James leírja, hogy miként változtatta meg az utcán az emberekkel való kapcsolatát is a kissé akaratos állat. Vicces, megható és elszomorító pillanatoknak lehetnek tanúi az olvasók, akik a könyv alapján biztosan a szívükbe zárják, mind Bobot, mind pedig gazdáját, Jamest.

Bowen története és könyve tökéletes példa arra, hogy mindenki élete egy pillanat alatt megváltozhat, csak észre kell venni a lehetőségeket. De azt is jól példázza, hogy egy állat mennyire hozzá tud nőni az emberhez, hogy bárki számára tökéletes társ lehet belőlük, csak megfelelő törődésre van szükségük.

A Bob, az utcamacska nem egy nagy, cirádás körmondatokban megírt mű: letisztult, tényszerű, egyszerű, mégis kikapcsoló, szórakoztató, leköti az olvasót. Az egyszerűség ellenére James lélekkel tölti meg a könyvet, az érzékenyebbek szemében többször összegyűlhetnek a könnyek is a történet olvasása közben.

A könyvet mindenkinek ajánljuk, aki szereti az előremutató, pozitív, nem mindennapi történeteket.