Nehéz a borok területén újat mutatni vagy újat mondani, még akkor is, ha az elmúlt időszakban határozottan kifinomultabb lett a hazai közönség ízlelése és szókincse az italokkal kapcsolatban, ráadásul ma már egy átlagos szupermarket polcain is kiváló borokat lehet találni. Vagy talán pont ezért.

Solymos Gergely a létező legegyszerűbb rendszerben és a létező legegyszerűbb szavakkal terelt egybe borászokat, közöttük olyanokat is, akik egyelőre (mennyiségben) messze vannak attól, hogy a szélesebb közönség is megismerje őket. Ez a Jó arcok, jó borok, amely egy budapesti étteremben mutatkozott be nemrégiben. Valójában egy internetes kereskedelmi platformról van szó, amelyet maguk a borászok tartanak össze. És ők, mint azt a borokban bőséges este jól mutatta, nem csak igazán szakértő szemmel, de távolról sem konkurenciaként tekintenek egymás termékeire.

Igaz, ehhez az is kell, hogy az ország legkülönbözőbb régióiban próbálják tökéletesíteni termékeiket. Bodriék – Bodri István és Bodri Orsolya –, illetve Bősz Adrián a szekszárdi, Lisicza Sándor a pécsi, Radics Barna a tokaji (és a somlóhegyi), Wunderlich Lojzi pedig a villányi borvidéket képviseli a csapatban, amely nem csak ettől a különbözőségtől lesz sokszínű. Több generáció, borkészítési kultúra és birtokméret vonul fel a „Jó arcok” között, az elkötelezettséget azonban egyiküktől sem lehet elvitatni.

Hogy mennyire életképes egy ilyen kereskedelmi forma, azt nehéz megjósolni, ám tény, kiváló lehetőség lehet például olyan borászoknak, mint Radics Barna vagy Bősz Adrián, akik kis tételben gyártott remek boraikkal még a szakkereskedésekbe sem nagyon jutnak el. Az este is kiváló alkalom volt arra, hogy a többiekkel együtt elmeséljék egy-egy boruk történetét, bemutassák a fajtákkal való kísérleteik eredményét. Ám ezeket a borokat nem csak kísérletező borkedvelőknek ajánlhatjuk jó szívvel, hanem azoknak is, akik csak szimplán „jó” borra vágynak, további jelzők nélkül.