Soderbergh-et tehetséges, kísérletező kedvű, hibáiból könnyen és szívesen tanuló kaméleonként ismeri a filmes világ, aki számtalan műfajban bizonyította már különös érzékenységét a társadalmat aktuálisan feszítő súlyos, nehéz kérdések iránt. Munkáiban feltűnik Hollywood színe-java, rendezői kezei A-listás színészek sokaságáról mosták már le az álomgyári limonádé ragacsát. Ugyanakkor felelős utánpótlás-gondozóként is jól teljesít, csalhatatlan érzékkel választja ki a feltörekvő színésznemzedékek legígéretesebb tagjait, s nyújt nekik ugródeszkát az érvényesüléshez. Gyakorta gondolja újra a klasszikus formanyelvi megoldásokat, miközben maga mögött hagyja egyénisége, eredetisége jegyeit.

Utolsónak kikiáltott munkájában a tradicionális hitchcocki thriller műfaját eleveníti fel és fonja modern, globális társadalmi problémák köré. A párkapcsolati elhidegülés, a büntetett előéletűek visszailleszkedése a családba és a társadalomba, a multinacionális gyógyszergyárak térhódítása és versengése, az antidepresszánsok hatásmechanizmusa, a gyógyszerkísérletek veszélyei, a pszichiáteri felelősségvállalás, az azonos neműek vonzalma, a tébolyult elme bomlásának rétegei, és a lelkiismereti terhekkel való szembenézés motívumai egyaránt felvillannak. A morális igazságszolgáltatás szándékát mégis felülírja a szorongás zsánerjegye, mely újra és újra átértelmezi a jó és a rossz, a bűnös és az ártatlan, a vétkes és a felelős szerepeit.

A Mellékhatások tempósan adagolt feszültséggel tartja elevenen a nézői figyelmet, hogy a megfelelő időben ügyesen és okosan csavarhassa váratlan irányba a dramaturgia szálait. A Scott Z. Burns (Fertőzés, Az informátor!) által jegyzett forgatókönyv a végsőkig fokozza, majd pedig a lehetséges határáig kijátssza a befogadói elvárásokat. Fordulatos és izgalmas, a szellemi kirakós játék kihívásaival teli dráma, mely a mélységekbe merülő, többrétegű karakterábrázolás lehetőségét kínálja Rooney Mara (A tetovált lány) számára. A törékeny, nemrég felfedezett tehetség parádésan formálja szerepe valamennyi oldalát, hitelt érdemlő magabiztossággal teljesít minden belső alakváltozásában. Egyenrangú partnere Jude Law-nak, aki az átütő minimalizmus mestereként árnyalja a pszichológus karakterét. Talán csak Catherine Zeta-Jones, mint önmaga paródiája zökkent ki a feszültség katarzis felé közelítő élvezetéből. Jelenléte azonban nem csak a filmidőben, de a súlyát tekintve is eltörpül a Law-Mara páros mellett, így a rossz szájíz, mint mellékhatás sem tart sokáig.

A 2013-as Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon Arany Medvére jelölt alkotás, túl azon, hogy igényes, értékes és élvezetes darabja az intellektuális thriller műfajának, azt is igazolja, hogy Soderbergh és a filmipar termékeny frigyének felbomlása fájdalmas veszteség lenne a Hollywoodot tehetséggel megkerülő, modern amerikai film számára.