Nem biztos, hogy épp Dobos tortára vágyik az, aki Portugáliában jár. A dél-európai ország kulináris kultúrája igencsak gazdag, és annak ellenére, hogy az óceán partján fekszik, a helyiek nem csak halat esznek. Sőt, a némi csipős paprikával (piri-piri) ízesített sült csirke vagy az alentejói sertés (carne de porco alentejana), amelyet leginkább fekete kagylóval megspékelt brassóiként írhatnánk le, épp annyira nemzeti ételnek számít, mint a tőkehal (bacalhau). Ha valakit még ez sem győzne meg, annak hozzátennénk, az ízvilág sem idegen a magyarok számára, az árak pedig igencsak barátságosak.

A hasonlóságok azonban itt véget is érnek, így, ha valaki egy ilyen trakta után is édességre vágyik, már alaposabban körül kell néznie. Cukrászdát nem nehéz találni, ám a sütemények inkább csak egymásra hasonlítanak: többnyire ugyanabból a tojássárgája és cukor alapú krémből készültek, és a magyar ízlésnek túlságosan is édesek.

Üdítő kivétel a pastel de nata (tejszínes sütemény), amelyet a Lisszabontól keleti szélén található Belém több mint 150 éves cukrászdája tett naggyá. A leveles tésztából készült kosárkába a sárga krém tejszínes változatát töltik, a sütőből kivéve langyosan, porcukorral vagy fahéjjal megszórva tálalják, legalábbis a belémi cukrászdában.

Ha valaki még ezek után is Dobos tortára vágyik, az nehéz helyzetbe kerül. Vagy legalábbis került eddig: tavasszal ugyanis magyar cukrászda nyílt Lisszabontól nyugatra. A Choco & Mousse, amely Erika Szabó Pascoal édes gyermeke, nincs éppen központi helyen, ám ha valaki a fővárosból az óceánpartra, pontosabban Cascaisba tart – márpedig a turisták jó része megteszi ezt a rövid utat – a hévről leszállva Paredeben könnyen megtalálja az apró cukrászdát.

Itt pedig igazi mennyország várja, és nem csak portugál szemmel. Erika süteményei bármelyik hazai cukrászdában megállnák a helyüket, könnyű habos, gyümölcsös krémekkel készült édességei nem csak szépek, de finomak is. A jó minőségű belga csokoládé mellett szívesen használ friss gyümölcsöket, például málnát, de készülnek sütemények mákkal is, amelyet a helyiek szinte egyáltalán nem ismernek, legfeljebb péksüteményre szórva. Sütnek aprósüteményt is, amit a portugáloknál egyébként sortido húngaro, vagyis magyar vegyes néven ismernek. Hogy kifejezzék, itt nem ugyanarról van szó, a Choco & Mousse-ban a névhez hozzátették azt, hogy „verdadeiro” vagyis igazi magyar.

Persze nincs könnyű helyzetben, hiszen még a legédesebb magyar torták cukortartalma is fényévekre van a portugálokétól, ráadásul a friss, gyümölcsös édességek ára is magasabb az ott megszokott csemegékhez képest. De közönsége már rég nem csak az ott élő magyarokból áll, a helyiek is szívesen próbálgatják krémesét, Eszterházyját vagy éppen a Dobos tortáját.

Fotó: Choco & Mousse Facebook-oldal