Vacsora a barátokkal. Ugyan mi lehetne ennél kellemesebb? Főleg, ha az egyik házaspár bejelenti, hamarosan fiúk születik. Vincent (Patrick Bruel), a jövendőbeli apuka úgy dönt, megtréfálja barátait. Amikor szóba kerül születendő gyermekének neve, előbb csak annyit árul el, hogy a-betűvel kezdődik, majd a percekig tartó találgatás után, sejtelmesen ennyit mond: Adolf. Természetesen rögtön kitör a botrány. Nővére férje, Pierre (Charles Berling) azonnal győzködni kezdi, hogy gondolja meg magát, hiszen hogyan is nevezhetné el épp Hitlerről a kicsit. S ekkor felvetődik a kérdés, vajon hány név kompromittálódott eddig leghírhedtebb viselőjének szégyenteljes, megbotránkoztató múltja miatt. Joseph, Franco, Benito... nem is olyan rövid a lista. A veszekedéssé fajult vita pedig újabb problémákhoz vezet, az est végére fény derül minden eddig elhallgatott titokra és sérelemre.

A Matthieu Delaporte színdarabja alapján készült film hamisítatlan francia vígjáték. A készítők nem nagyon törődtek arra, hogy bármit megváltoztassanak a történetben, lényegében szinte egy az egyben vászonra ültették a színházi előadást. A történet mozgalmasságáról a parázs viták és a kifakadások gondoskodnak, miközben végig egy helyszínen, egy aprócska lakásban játszódik a film. A szereplők csak úgy lubickolnak a karakterekben. Patrick Bruel és Charles Berling párosa feledhetetlen, hol felképelnénk őket, máskor viszont egyetértően bólogatunk.

Ha pedig kicsit mélyebbre ásunk és megragadjuk a problémákat, amik odáig vezettek, hogy a film végére a szereplők vérig sértik egymást, egy szépen kidolgozott társadalomkritikára bukkanunk. Az őszinteség hiánya, a társadalom által létrehozott tabuk mindennapjaink részét képezik. Nem merünk elmondani dolgokat a barátunknak, mert félünk a reakciójától. Nem visszük el a feleségünket egy konferenciára, mert szégyelljük. Egymás háta mögött áskálódunk és csúfolódunk, mert nincs bennünk elég bátorság ahhoz, hogy elmondjuk a véleményünket. S mi történik, ha egy vita során mégis mindenre fény derül? Hirtelen idegennek érezzük a legközelebbi barátainkat és a családunkat is.

De nem kell aggódni, nem fullad véres, könnyes drámába a történet. Bár nem a szokásos happy endről van szó, mégis pozitív, reményteljes gondolatokkal állhatunk fel a székből. A Hogyan nevezzelek? május 2-tól látható a hazai mozikban.