A történet három főszereplője Ray, a tehetséges, de lecsúszott fotós, Megan, a tökéletes kertvárosi anyuka, és Broome, a megszállott nyomozó. Látszólag messzebbre nem is állhatnának egymástól, annyira különbözik az életük, 17 évvel ezelőtt azonban történt valami, ami összeköti őket.

Egy köztiszteletnek örvendő férfi eltűnt, de pontosan senki nem tudja, hogy mi történt. És talán soha nem is derülne ki, ha a kívülről tökéletes amerikai álomnak tűnő élet nem lenne olyan rettenetesen unalmas, és a született feleségnek látszó Megan nem vágyna vissza egy teljesen más világba, Atlantic City menő sztriptízbárjába. A vágyból cselekvés lesz, a szálak összeérnek, és ha lehet, még tovább bonyolódnak.

A sztori az első mondatoktól pörög, szinte filmszerű. Nincsenek részletes helyzetleírások, mégis érzem a sztriptízbár poshadt erotikáját, sétálok a kertváros fehér léckerítéses házai előtt, csípi a szemem az ügyvédi irodában terjengő dohányfüst. Mintha minden egyes jelenetben a sarokban elbújva lesném ki a szereplőket. És amikor kihúzom magam, hogy háhá, én már tudom, amit a nyomozó még nem, akkor az író csavar egyet a történeten, én meg csak kapkodom a fejem.

A Jaffa kiadó gondozásában megjelent Maradj mellettem tökéletesen megírt, fordulatos krimi sok vérrel, még több hullával, egy csepp romantikával, de azt nem árulom el, hogy happy end is van-e. Aki a kezébe veszi a könyvet, az nagyon hamar megtudja, aki meg nem, az majd megnézi a moziban, mert a történetet megfilmesítik. De én nem várnék addig!