Friss erővel, korabeli dal- és táncbetétekkel és „klasszikus“ szerelmi fondorlatokkal idézi meg a darab a Horthy-korszak kulturális életét, a filmek andalító mámorát, az estélyek valóságot elfedő illúzióját. A cselekmény egy Karády-filmé is lehetne, jellegzetes szereplői a nagytőkés, ám magányos apuka, kacér, szerelemre váró lánya, a fondorkodó titkár, ügyeskedő sármőr, a komornyik, aki apának is, lányának is bizalmasa, s a híres színésznő, aki mindenkivel udvaroltat, de senkit nem vesz komolyan.

Ám mielőtt túlságosan belefeledkeznénk a csillogó táncosnők és bontakozó románcok forgatagába, ne tévesszük szem elől a darab alcímét: régi, magyar, zenés filmvégjáték. Bizony, a mulattatás, a szálak csűrése és csavarása és a könnyed flörtök mögött megbújik valami mélyebb tartalom is, mely nem engedi, hogy bedőljünk az édeskés felszínnek...

Külön izgalmassá teszi a darabot, hogy a történet hősei a kor színészeinek neveit viselik, ki-ki azét, aki az ő figuráját alakította volna egy korabeli filmben. Így lesz a komornyik Kabos  Gyula (Gazsó György), A sármőr Jávor Pál (Adorjáni Bálint), a leány Perczel Zita (Petrik Andrea). Az egy kivétel talán maga Karády Katalin (Kováts Adél), aki mintegy önmagát alakítja, a színésznőt, akinek „lelke csupa finomság“.

Rendező: Göttinger Pál

Zene: Dinyés Dániel