A lakonikus cím (360) messze túlmutat önmagán. Nem csak, hogy minden nyelven érthető, s egyformán értelmezhető, de szimbolikus és tartalmas is egyszerre, önmagába többszörösen visszatérő teljességgel, mélyen és sokrétűen reflektál a filmfolyamra. Az angol-francia-brazil-osztrák koprodukcióban készült alkotás hamisítatlan nemzetközi mű, mely imponáló, többnyire európai helyszínválasztással – Bécs, Pozsony, Párizs, London – igyekszik érvényre juttatni a nemzeti és etnikai korlátokon átívelő mondanivalót.

A szerteágazó, néhol párhuzamosan futó, néhol pedig egymást metsző narratívaszálak között egyetlen vadhajtás sincs: helyük és szerepük éppoly fontos, legitim és elemi, mint bármelyikünké az élet kusza sodrásában. A szlovák, osztrák, brazil, angol, francia és amerikai karakterek szerte a földön a sors kegyeltjei és kiszolgáltatottjai, akiket véletlen találkozások és váratlan lehetőségek, döntések és választások lendítenek az egyik állomásról a másikra.
Kiégett kapcsolatok, gyötrően reménytelen vágyakozások, az anyagiasság nyomása alatt megfeneklett erkölcsi ítélőképesség, veszteségek, kudarcok és félresiklott életutak, azaz súlyos kisemberi léttragédiák zajlanak a nyüzsgő nagyvárosi terek aprócska zugain, a lelkek mélyén, miközben a világ rendje változatlan, folyama megállíthatatlanul zubog a maga medrében.

Peter Morgan forgatókönyve drámai erejű és dinamikus, feszültsége egy pillanatra sem lankad. Bár Arthur Schnitzler klasszikusán, A körtáncon alapszik, annak botrányosan nyílt szexualitásától érzékeny eleganciával tartózkodik, a globális, modern világpolgári közegbe ágyazott film ugyanis a testek helyett a lelkeket vetkőzteti meztelenre.
Nem kirívó, nem rendkívüli, nem feszeget tabukat és a legkevésbé sem dobálózik olcsó bazári bölcseletekkel, mégis késéles kritikát fogalmaz, miközben végtelenül empatikus marad. Nem hagy maga mögött kitöltetlen dramaturgiai hézagokat és légüres térben elpilledő gondolatokat. Szereplői, akárcsak azok sorsai és élettörténetei úgy illeszkednek egymáshoz, a filmhez és az emberi létezés egészéhez, mint sok-sok fogaskerék, mely egyetlen hatalmas gépezetet működtet.

Rachel Weisz, Jude Law, Anthony Hopkins és Ben Foster mellett szlovák, brazil és orosz színészek követelnek és érdemelnek egyenrangú helyet. Meirelles határozottan vezeti őket a felskiccelt életmozaikok mélységeibe, ahonnan megragadható, de ugyanolyan könnyen el is veszejthető az az egyszeri, véletlen pillanat, melytől akár 360 fokos fordulatot is vehet sorsunk.