[caption id="attachment_49567" align="alignright" width="290" caption="Kalut sivatag (Fotó: Páczai Tamás)"][/caption]

Honnan jött ennek a nagyszabású utazásnak az ötlete?

Két évvel ezelőtt egy este a híradót néztem, amikor mutatták, hogy Schmitt Pál felavatta Vámbéry Ármin emléktábláját Buharában. Ekkor a volt köztársasági elnök 2013-at hivatalosan is Vámbéry Ármin emlékévnek nyilvánította. Már korábban is olvastam Vámbéry könyveit, ismertem életét és közép-ázsiai utazását. Így jött az ötlet, hogy az emlékév alkalmából végig járom, és fényképeken keresztül bemutatom, hogy merre járt híres keletkutatónk 150 évvel ezelőtt.

Közép-Ázsia nem épp a legbiztonságosabb vidék, mégis úgy döntöttél, hogy biciklin, vonaton és hajón utazol.

A hírekből valóban így ismerjük ezt a régiót, de valójában közel sem volt olyan veszélyes az utazás, mint amilyennek elsőre tűnik. Már régóta szerettem volna bejárni Közép-Ázsiát, sokat olvastam róla, naprakész vagyok az ottani hírekből, így nem az ismeretlenbe indultam el. Szerettem volna visszaadni azt az érzést, ahogyan Vámbéry is utazott, ezért döntöttem a tömegközlekedés és a bicikli mellett.

Minden megvalósult, amit elterveztél?

Nagyjából. Végig tudtam menni az út nagy részén, kivéve Afganisztánt. A nyugati csapatok kivonulásával párhuzamosan a tálibok új erőre kapnak, és az utam pont az ország forrongó részén vezetett volna keresztül. Gondolkoztam azon, hogy ettől függetlenül, legalább az iráni határhoz közeli Heratba elmegyek. Pár nappal előttem járt is ott egy nyugati utazó, kapott maga mellé fegyveres testőrt, amikor kiment az utcára sétálni. Bár este nem mászkálhatott kint, alapvetően nem volt semmi problémája az ott tartózkodása alatt. Végül a vízum problémáim nem tették lehetővé az afganisztáni utat. Ezen kívül azonban mindenhova eljutottam, maximum nem tudtam annyi időt tölteni az adott városokban, ahogy elterveztem, és a kerékpárral megtett kilométerek számát is nagyban redukálta az időhiány és az anyagi keretem.

[caption id="attachment_49579" align="alignleft" width="290" caption="Az Ipek Gecidi (2025 m) tetején (Fotó: Páczai Tamás)"][/caption]

Nem bírta a kerékpár a helyi útviszonyokat?

Nem ez volt a gond. A Reciklis srácok külön erre az útra építettek nekem egy biciklit, ami végig kifogástalanul működött. Utólag már belátom nagyon rózsaszínű elképzeléseim voltak az utazás bringán töltött részéről. Alapvetően úgy terveztem, hogy azt a körülbelül 8000 kilométeres utat, amit Vámbéry bejárt, én három hónap alatt körbe tekerem, ha egy nap legalább 100 kilométert tudok haladni. Ez nem volt túl reális elképzelés, többek között az időjárás, a helyi útviszonyok, vagy éppen a pásztorkutyák miatt sem. Végül úgy alakult, hogy főleg a városokban és azok környékén bringáztam fényképekre vadászva, míg a nagyobb távolságokat tömegközlekedéssel tettem meg, összesen így nagyjából 2500 kilométert tekertem.

Összetűzésbe keveredtél a helyi pásztorkutyákkal?

Kelet-Törökországban az országút mellett birkanyájak legelnek, amiket sok esetben gyerekek őriznek, nagy termetű pásztorkutyák társaságában. Utóbbiak figyelmét akaratlanul is felkeltettem, egy idő után a kutyák mellett a gyerekek is megkedvelték ezt a fogócskát, sőt, még biztatták is kedvenceiket.

Akkor Törökország nem lopta be magát túlzottan a szívedbe…

De, nagyon jól éreztem magam, ezt leszámítva. Az emberek, a mentalitás, a táj, a közlekedés lenyűgöztek. Olyan érzés volt ott lenni, mintha az Alföldön, a Kiskunságon bicikliznék, csak éppen 30-40 évvel ezelőtt. Ha több időt tölt kint az ember, rájön, hogy hiába öltöznek máshogy az emberek, hiába más a kultúrájuk, a nyelvük, a gesztusaik, valójában ugyanolyanok, mint te vagy én. Vannak furcsa dolgaik, például, hogy nem vakolják be a házakat, és nem újítják fel őket, de nem feltétlen azért, mert nincs rá pénzük. Egyszerűen a többséget nem érdeklik a külsőségek, számukra az élet, az ember, a lélek fontos.

Hogyan tudtad követni Vámbéry nyomát?

Kezdetben volt két könyvem, majd azokat elhagytam, mert nehezek voltak és inkább a telefonomon olvasgattam az aktuális helyszínekről szóló részeket lefekvés előtt. Vámbéryt elsősorban az emberek és a kultúra érdekelte amikor Ázsiában járt, nem a műemlékek. Vallástörténetről és a hétköznapi életről írt, bazárokról, szent kutakról, uralkodókról, mollákról. Ha egy molla azt mondta - a korán tanítása alapján - egy kútra, hogy annak a vize szent és tiszta , akkor ezt az emberek feltétel nélkül elfogadták, és akkor is ittak belőle, ha mellettünk ugyanabban a medencében egy lovat fürdettek éppen, vagy a fáradt vándorok lábat mostak.

[caption id="attachment_49577" align="alignright" width="270" caption="A Char Minar mecset Budahárban (Fotó: Páczai Tamás)"][/caption]

Milyen meghatározó élményeid vannak Üzbegisztánról és Kirgizisztánról?

Vámbéryhez hasonlóan Üzbegisztánban nekem is először Khívába vezetett az utam, majd innen indultam tovább Szamarkandba, aztán Buharába. Az ország valódi felüdülés volt Türkmenisztán után. Végre nem kellett attól félnem, hogy kémnek néznek, vagy letartóztatnak azért, mert fényképezek. Kirgizisztán eredetileg nem volt az útitervben, de vízumgondok miatt végül mégis ott kötöttem ki, ide ugyanis 2012 szeptemberétől vízum nélkül utazhatnak magyar állampolgárok. Gondoltam, ha már ott vagyok, ellátogatok Biskekbe, a fővárosba is. Ez egy közel 700 kilométeres utat jelentett, amit taxival tettem meg hét felnőtt és két gyerek társaságában. Átkeltünk két 3000 méteren felüli hágón is. A havazás miatt - és mert nem volt hólánc a sofőrnél - többször elakadtunk a magasabb hegyeken, ilyenkor a férfiak kiszálltak az autóból, hogy betolják azt, majd menet közben visszaugrottak. Az elején még udvarias voltam, így utolsóként ugrottam be a hátsó ajtón, és közben majdnem a kerekek alá estem. Persze a következő hegyen már én voltam a legfürgébb.

Mikor és hol látható majd kiállítás erről a kalandos utazásról?

Szeptemberben a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban nyílik egy kiállítás, ezen kívül több más program is szervezés alatt van. Például május 22-én a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának meghívására vetítek és mesélek élményeimről. Erről, valamint az egyéb programokról, a kiállításokról és kulisszatitkokról a Vámbéry nyomában hivatalos honlapján és a Facebook-oldalán találhatóak friss információk. Valamint jövő héten utazok vissza Törökországba és Iránba, az útról ismét naponta tudósítok fényképekkel az előbb említett oldalakon.