A bilire szoktatás kiemelten fontos téma, hiszen meghatározhatja a gyerek elkövetkezendő napjait, heteit, hónapjait, nem mellesleg pedig az egész életére kihatással van. Ezzel együtt egy igen kényes téma is, hiszen ha nem elég érett rá a gyerek, a szülő pedig erőlteti, az hatással lehet a kicsi egész további fejlődésére. Ha pedig már elég érett is rá a gyermek, akkor sem mindig érti, hogy pontosan mit is vár tőle az anyukája és az apukája.

Ehhez nagyon nagy segítség a Bilikönyv. Írója, Alona Frankel rengeteg gyerekkönyvet írt és rajzolt, amelyek többségéért több rangos díjat is kapott.

A könyv mérete abszolút gyerekbarát: kicsi, keményfedeles kiadás, aranyos rajzokkal. Bemutatja a főhőst, Samut, illetve az ő anyukáját, aki pelenkázza rendületlenül a kicsit, mígnem egyszer csak beállít a nagymama egy hatalmas meglepetéssel… Igen, egy bilivel.

Frankel gyeremeknyelven magyarázza el lépésről lépésre először Samu testét, annak működését, majd mutatja be a bilit, a jóbarátot. Ezután pedig jön a legfontosabb mondanivaló, hogy teljesen normális az, hogy az első időkben a bilin ülve nem történik semmi. Ez azért kapott nagy hangsúlyt a könyvben, mert sok apróság éli meg kudarcként, hogy mikor végre egyedül ráül a bilire, anya és apa pedig a közelben drukkolnak, amikor feláll róla, azzal szembesül, hogy nincs benne semmi. Erre persze szülő legyen a talpán, aki tudja leplezni a csalódottságát, a többségnek nem is sikerül. De ha a gyerkőc a meséből tudja, hogy nem baj, ha nem történik semmi, majd később fog, akkor sokkal könnyebben halad végig a szobatisztaság felé vezető rögös úton.

A vidám színek és a lényegre törő kedves rajzok vonzzák a gyerekszemeket, és a csemeték pillanatok alatt megszeretik a kis, fekete göndör hajú, édes Samut. De ami a legkomolyabb előnye a könyvnek, hogy nem oktat, csak beszél egy olyan dologról, amiről sok szülőnek nem könnyű beszélni, viszont minden gyereket a leginkább foglalkoztat a szobatisztaság kezdetének időszakában.