Mint ahogy egy regényt, jelen esetben annak recenzióját is a címmel érdemes kezdeni. Ha ugyanis valaki csak ennyit lát belőle a polcon, és nem szereti a rózsaszín habcsókba tunkolt köteteket, nagy valószínűséggel ugyanazzal a lendülettel, ahogy megközelítette a könyvet, tovább is indul. Ezzel pedig elszalaszt egy jó írást.

A házassági összeesküvés egy, a 18. és 19. században gyakran használt irodalmi motívum, amelyet előszeretettel alkalmaztak korabeli angol írók, például Jane Austin vagy éppen George Eliot. Mint ahogy a kifejezés is sejteti, a házassági összeesküvés középpontjába mindig a házassági herce-hurcák kerültek. Ezt a múltbeli motívumot ülteti át az író, Jeffrey Eugenides a 80-as évek Amerikájába, amikor néhány fiatal, friss diplomás életét mutatja be. A könyv tehát bőven több, mint amit a cím mutat, egy romantikus vígjáték lapra öntött változatát, annak ellenére, hogy  a férfi-nő kapcsolat itt is terítékre kerül.

Madeleine, romantikus lélek, Jane Austin nagy rajongója, és a házassági összeesküvés témájának lelkes kutatója. Párja, Leonard, zseniális elme, ám ez csak akkor nyilvánul meg, amikor mániás depressziójának egyik végletét éli.  Amikor azonban a depresszió veszi át fölötte a hatalmat, tehetetlenné válik. Egész életét átszövi a betegséggel való küzdelem, és a zseniális elme próbálkozásai, mint amikor éppen a gyógyszeradagolást kísérletezi saját magán. Mitschell Madeleine-ben látja élete szerelmét, ám emellett  a vallás az, amit keres, amit kutat, amit megtalál, és ami életének egyre fontosabb oszlopává válik.

A szerelmi háromszög leple alatt egy sokrétű, életszerű történetet találunk. Emberek átalakulását, fiatalok, a világról alkotott képét, és azt, ahogy elkezdik megtapasztalni, hogy vajon a kép megfelel-e a valóságnak. Hogy látja magát egy fiatal lány, aki minden erejét beteg kedvesének szenteli, de ugyanakkor saját maga helyét nehezen találja? Hogy látja magát egy fiú, aki tudja, hogy olyan betegséggel küzd, ami nemcsak magát, de másokat is magával sodor? Hogy látja magát az, aki évekig egyetlen emberről álmodozik, ám közben kezd rájönni, hogy a szerelem mellett a vallás is képes saját maga részévé válni?

Eugenides könyve lebilincselő, mert olyan mélységig merül bele emberek lelkébe, amelyek az olvasónak is szinte megfoghatóvá teszik azokat. Elismerésre méltó az is, ahogy a címet, Austin korának jellegzetességét, ügyesen csempészi bele a jelenbe, és mert az több síkon is megjelenik. Az események időrendjének váltakozása, a kronológia felcserélése néha ugyan kicsit kizökkent minket, és nem feltétlenül jó értelemben, de ettől eltekintve egy tartalmas, értékes könyvet tarthatunk a kezünkben. Ha levesszük a polcról… Megjelenése óta a regény folyamatosan a bestseller listák élén szerepel, nem véletlenül.