Egy ideje nem hallunk a Gringosztárról, Te viszont megjelentetted az új albumodat. Eredetileg is ez volt a terv, hogy a Gringo után valamivel kijön a saját lemezed, vagy a pillanatnyi szünetet használtad ki?

Az Our Places gondolata már az első szolólemezem, a Ready for the Sun (2010) után megfogalmazódott bennem, és 2011 nyarán kezdtem, kezdtük el írni zenésztársaimmal az anyagát. A Gringosztár 2011 április végén indult el, így az új dalok írása és a Gringo zenekar létrehozása egyszerre zajlott. Sűrű időszak volt, de nagyon élveztem a munkát. A Gringosztár-koncertek mellett folyamatosan írtam az újabb saját dalokat, és persze emellett a Gereben Zita zenekarral is koncerteztem. Szép időszak, nagyon jó erre így visszatekinteni.

Mi lesz a Gringo sorsa?

Lassan két éve, hogy a Gringosztár elindult. Sok koncerten, felkérésen  vagyunk túl, nagyon szép emlékeket őrzök onnan is. Most valóban van egy kisebb szünet, de tavasztól, nyártól  újra koncertezik a csapat, illetve Péter tervezi a második lemezt is.

Akárcsak az előző lemezed, ez is angol nyelvű lemez lett. Miért?

Ennek fő oka igazából a stílus. Az első CD egyértelműen jazzcentrikus lemeznek készült, ott úgy éreztem elengedhetetlen, hogy angol nyelven szólaltassam meg a dalaimat. Az Our Places pedig egy komolyabb váltás, hiszen ez már egy pop lemez lett, de még mindig az angol nyelvet éreztem a legkifejezőbbnek a dalokhoz. A számok mondanivalója, gondolata mind magyarul született meg, saját élményeim alapján, illetve olyan témákat írtam meg, amit sok ember magáénak érezhet. A dalokat végül Szalai Tamás szövegíró barátommal  egyeztetve, közösen megírva, megszülettek az angol dalszövegek. Sok esetben könnyebb talán angolul énekelni ezeket a stílusokat, de ez nem zárja ki, hogy  a későbbiekben ne énekeljek saját dalokat majd magyarul is. Terveim között szerepel, hogy  a következő korongon magyar dalok is szerepeljenek.

Hogy látod, a magyar piacon mekkora kereslet van egy olyan, jó minőségű lemezre, mint az Our Places vagy a Ready for the Sun?

Azt gondolom, ha az emberekhez eljut egy produkció, és hallják az adott zenét, akkor a közönség eltudja dönteni, hogy mi tetszik neki, és mi nem. Az „eljuttatásban” persze fontos szerepe vannak annak, hogy a különböző médiumok milyen minőségű zenét preferálnak, hogy a rádiókban milyen minőségű zenék kapnak nagyobb hangsúlyt és milyenek kevésbé -  ezek a dolgok meghatározhatnak akár  zenei trendeket is. Mi sok pozitív visszajelzést kapunk a közönségtől a zenénk kapcsán, aminek nagyon örülök, és azt gondolom, hogy egy igényesebb produkció inkább kitűnik a kevésbé minőségi dolgok közül, aztán hogy ezt ki mennyire értékeli, az már csak a hallgatóságon múlik.

Mostanra jobban ismer a közönség, mint a Ready for the Sun megjelenésekor. Ezt te is érzed, más a lemez fogadtatása is? Igen, én is így érzem. A zenekarnak „klasszikus” módon alakult ki az úgynevezett rajongótábora. A koncertjeinkre egyre többen kezdtek el járni,  akiknek tetszett, azok elhívták a barátaikat a következő bulira, aztán azoknak a barátai is eljöttek, és így szájról-szájra terjedt a dolog. Később persze a rádióban is hallottak, és így szép lassan megtalálta a közönségét a produkciónk. Nagyon jó visszajelzéseket kapunk a lemezzel kapcsolatban, aminek nagyon örülök. Több kedvenc dala is van már a közönségnek, ami külön öröm a számomra.

Ahogy érzem ez a lemez vagy igazán Te, ez tükrözi a személyiséged. Ettől a Gringosztár azért különbözik. Az ilyenkor egy megoldandó feladat, vagy valamennyire az is Te voltál?

Ebben is, abban is jól érzem magam. Természetesen a saját produkcióm jobban tükröz engem, de nagyon szeretek különböző dolgokat csinálni, kihívás és frissen, éberen tartja az embert. A Gereben Zita zenekar a saját zenekarom, 6 éve együtt vagyunk a csapattal, ezalatt 2 lemezt jelentettünk. Ráadásul itt én is írom a zenét, szöveget, sok esetben Horváth Gábor és Gyémánt Bálint zenésztársaimmal közösen, ezért méginkább magaménak, igazán sajátomnak érzem. A Gringosztárt Geszti Péter hozta létre, ez így elsősorban az ő zenekara, de ott is nagyon szeretek zenélni, magaménak érzem, sok kihívás volt  ott is a számomra, amit mindig fontos dolognak tartok.

Zajlik A Dal, itt volt a Voice, ahol több zenész is indult. Neked soha nem jutott eszedbe, hogy elindulj valamelyiken?

Nem fordult meg a fejemben a gondolat. Nem igazán vagyok oda ezekért a műsorokért. Ezek tv-s showműsorok, amelyek inkább szólnak a szórakoztatásról, mint a szakmáról, de ezzel amúgy nincs is baj. Ha viszont egyszer egy ilyen jellegű műsort készítenének, mondjuk orvosokkal, akkor az ember kétszer is meggondolná, hogy a nyertesek kése alá feküdjön-e egy-egy műtétre. Bármennyire is csábító az ilyen műsorok népszerűsége, az az ismertség, amire egy ilyennel szert lehet tenni, én inkább a magam útját járom, lépcsőről lépcsőre haladok. Szerintem ez időt állóbb megoldás. Ezalatt rengeteget tanulok, tapasztalok, és  nagyon élvezem ezt a fajta munkát.

Hogyan foglalnád össze röviden a Gereben Zita-stílust? Őszinteség, érzékenység, játékosság és egyfajta összetartozást sugárzó érzet, amely olyan zenei alapokon nyugszik, amelyeken a  mi korosztályunk is felnőtt, és amit a szüleinkkel együtt is hallgattunk, amikor még léteztek igazi, „klasszikus” értelemben vett dalok, igazi refrénekkel, versszakokkal. Mindez persze a mai modern hangzásvilágba csomagolva.