A 17. századi Angliában játszódó történet a Paradicsomból való kiűzetést dolgozza fel. Mondák keverednek a középkori hiedelmekkel, a boszorkányüldözéssel, a vallási túlzások árnyékában. John Saturnall édesanyját boszorkánysággal vádolva a falu elűzi otthonából. Menedéket a hagyományok szerinti régi Paradicsom helyén lévő romos, gazzal benőtt helyen találnak. Anyjának van egy képekkel telerakott könyve, ami a nyomorban, az éhség ellen vigaszt ad. A Könyvben a paradicsomi ételek receptjei találhatóak, amik anyja elmondása nyomán, létrejönnek John képzeletében: érzi az ízeket, illatokat, látja az ételeket. Míg gesztenyéből őrölt lisztből sütnek kenyeret, a Könyv étkei tartják Johnban a lelket, és hisz anyjának, hogy ő neki kell elkészíteni a nagy Lakomát. Anyja a hideg beálltával meghal, a fiú pedig elindul anyja akaratát teljesíteni:  konyhafiú lesz Sir Williams buckland-i házában.

John rendelkezik egy különleges adottsággal: a könyvnek hála, ismeretlenül is meg tudja mondani az ételek összetételét az illatok alapján. Ennek köszönhetően hamarosan szakács lesz, és még a királynak is főz. Sir Williams lánya édesanyja elvesztése óta folyamatosan böjtöl, hideg, elutasító viselkedése felkelti John érdeklődését.  A fiú elhatározza, hogy olyat fog főzni, ami a lánynak is kedvére lesz és megeszi. Sikerül-e John-nak megfőzni a saját lakomáját? Tud-e olyan étket főzni, amit a lány elfogad? S végül kiderül, hogy minden szívhez az ételeken keresztül vezet az út.

A történet alapos bemutatást tart a kor főzési, sütési technikáiból. A csirke kopasztástól, a zselé készítéséig találhatunk korhű recepteket. Betekintést ad az angliai főúri ház hierarchiájába, a tekintélyes méretű konyha működtetésébe, és kicsit belefolyik a történelembe is, bár elég hiteltelenül. A történet egyszerű, érthető leírás, semmi klisé, semmi bonyodalom. Ahol több, mélyebb történést vártam, nem kaptam meg, míg ahol csak említésre méltó esemény volt, az író oldalakon át taglalta. Gyakorlatilag semmi más izgalom nem ért az olvasása közben, csak hogy a királyi lakoma bonyodalmai rendesen lefolynak-e. Még a szerelmi szál sem érintett meg, hisz az is csak az ételekre volt kihegyezve.

A fülszöveg szerint az író 12 évvel az előző könyve után írta meg ezt a regényét, egy bonyolultabb, összetettebb könyvet akart írni. Meglátásom szerint ez nem igazán sikerült, bár a korhű konyhai és főzési szokásokat meglepő részletességgel és nyelvezettel írta meg. A cselekmény nem kötött le. Kidolgozatlannak és felépítetlennek tűnt, aminek egyes részei mintha csak azért íródtak volna meg, hogy az időben előbbre jussunk. Sok kérdés megválaszolatlan, és sok száll elvarratlan maradt.

Egy dolgot elért azonban a könyv. Olvasása közben többször is hangosan felmordult a gyomrom, szinte látni véltem az ételeket én is, és szerettem volna megkóstolni a barokk étekcsodákat. Aki kézbe veszi a vaskos kötetet, mindenképp tele hassal tegye!