Whip Whitaker (Denzel Washington) tapasztalt, remek pilóta, aki a csodával határos módon kényszerleszállást hajt végre gépével egy légikatasztrófát követően, és így megmenti csaknem az összes utasa életét. A baleset után Whipet hősként ünneplik, de ahogy egyre több részletre derül fény, egyre több kérdés merül fel azzal kapcsolatban, hogy igazából kinek vagy minek a hibája volt az, ami a repülőn történt...

A kapitány ugyanis súlyos alkoholista. Amit persze ő maga nem ismer el. Pedig az ital miatt a feleség és fia is elhagyta, utóbbi ráadásul gyűlöli is. Számos alkalommal ivott repülés előtt is, a kijózanodást pedig némi kokainnal oldja meg.

A Whip által végrehajtott kényszerleszállás igazából az apropót adja ahhoz, hogy az Oscar-díjas Robert Zemeckis egy jó drámát készítsen az emberi gyengeségekről és arról, hogy milyen mértékig képesek uralni az életünket a szenvedélyeink. Zemeckis a film elkészítéséhez pedig remek partnert talált a főszereplő, Denzel Washington személyében.

Whip igazából csak magával és a piálással törődik, szinte nincs olyan pillanat, amikor ne lenne beállva. Ez pedig óriási problémát jelent, amikor elkezdődnek a katasztrófa vizsgálatai. A szakszervezet képviselője, egy remek ügyvéddel karöltve, mindent megtesz azért, hogy Whipet megmentse a börtöntől, azonban nincs könnyű feladata: a a kapitány szenvedélye mindennek gátat vethet. Pedig Whipnek semmi más dolga nem lenne, mint józannak maradni, számára azonban ez a legnehezebb feladat.

Denzel Washington kitűnő alakítást nyújt a filmben, komplex figurát hozott létre, akire a néző nem tud haragudni, bármennyire is felelőtlen a férfi, viszont rettenetesen sajnálja őt. A film és Denzel tökéletesen mutatja be, hogy milyen is egy alkoholista, hogyan működik a függőség: először a tagadás, majd az ígérgetés, végül a teljesen magányossá válás fázisa következik.

A film egy egyszer nézhető alkotás, amely nem bővelkedik váratlan fordulatokban, tulajdonképpen egészen kiszámítható, ennek ellenére azonban senki nem fogja megbánni, ha jegyet vált rá.