Romain bravúros életútja minden lépésében az anyjához kötődik, aki egyedül neveli a fiát. Már kis korában áldozata lesz az anyai zsarnokságnak, ami olyan szeretetben elevenedik meg, amely csak egy anya esetében lehetséges. Az anya minden erejét arra fordítja, hogy a fiának meg tudjon adni mindent anyagilag és erkölcsileg, és olyan emberré formálja, akire felnéz az emberiség. Valami nagy dolog megalkotására buzdítja, ehhez tanárokat fogad mellé, és országokon át viszi magával. Álma, hogy fia nagy francia híresség legyen és emellett diplomata is. Ámde a fiúnak sem a zenéhez, sem az énekhez, sem a művészetekhez nincs tehetsége. Ráadásul anyjának több nagy álma is van.

Az élet kiszámíthatatlanságára Gary-nek mindig ott van a köldökzsinór. A svéd királyi teniszpartnerségtől, az annyira szeretett franciák rasszizmusán át, a háború poklában kiérdemelt tiszti rang, és a nők iránti rajongása mögött mindenben anyja szeretet látja. Ez a szeretet az, amely az író egész életszemléletét formálja, amitől még a legnagyobb veszélyekben is optimistán gondolkozik, és ami még a halálból is visszahozza. Gary-t egy dolog hajtja az életben: meghálálni a szeretetet azzal, hogy az lesz, akinek őt az anyja megálmodta. De sikerül-e ez neki? Lesz-e belőle olyan híres ember, akinek édesanyja nevét, ahogy azt megígérte, olvasni lehet majd a könyveiben, amiket a világ összes országában kiadnak? Lesz-e belőle francia diplomata és nők bálványa? És a legfontosabb kérdés: az anyja nélkül képes lesz-e megtalálni a saját életét és egy nőt maga mellé?

Gary életszemléletét tanítani kellene. Már kiskorában belátta, hogy humor nélkül az élet elviselhetetlen.  Nem csak optimistán áll a dolgokhoz, hanem minden rosszban megtalálja azt az apró örömöt, amibe fogódzkodhat. Az anyja, aki bálványozta, megtanította az élet szeretetére, elfogadására, ő kiegészítette a rá jellemző humorral. A könyvben az élete jelentősebb emlékeit, kiragadva a jeleneteket, amire kisebb korából még emlékszik, majd a felnőttkor és az árvaság zűrös epizódjait írja meg. Egy-egy érzés, egy-egy emlék, de mind mögött ott egy alak, aki vigyáz rá. Az anya erős, határozott jelleme, időnként megdöbbentő reakciója kiismerhetetlenné teszi magát még a saját fia előtt is, és lesz minden olvasó szemében egy olyan emberré, akit megmosolygunk bár, de önkéntelenül is tisztelni kezdünk.

A könyv lapjait áthatja a szeretetet, az életkedv, a humor. Időnként csak mosolyogtam, majd hangosan nevettem, a könyv végén pedig könnyeket hullattam. A néhol fájdalmas és szomorú, néhol vidám történetek, visszaemlékezések egy olyan könyvet alkotnak, amelyet mindenki szívesen olvasna még tovább. Az anyai szeretetről szebb könyvet pedig aligha lehet írni.