Andrea Weaver több idősíkban játszódó új regényének két főszereplője az emberi gondolkodás egy-egy ellenpólusát képviseli. Találkozásuk és kibontakozó kapcsolatuk megismerésével és a több idősíkból történő bemutatásával rálátásunk nyílik, hogy az emberi létben fellelhető negatív és pozitív pólus csupán nézőpont kérdése, mindkettőnek megvan a maga szerepe ezen a Földön.

„Áll egy öreg víztorony egy csodás mező kellős közepén, időfolyosók különleges kereszteződésében. Egy ragyogó nő lakja, akinek nem kell sok az élethez, egész önmagában is. Ő az egyetlen állandónak tűnő ezen a helyen, minden más folyton változik.
Ebben a víztoronyban összetalálkozik múlt és jövő, igazság és hazugság, súlyos és könnyű. Itt találkozik össze Moira és Adam, hogy a világot szó szerint kimozdítsa a négy sarkából. A négy sarkot pedig az Idő bizonyos pontjain a manipuláció, a pénz, a hatalom, és a felelőtlenség jelentik. Más pontjain azonban ezt a négy sarkot a felelősségtudat, a szabadság tisztelete, a döntések tisztasága és nem utolsó sorban a szeretet ereje képviseli. És hogy melyik erő kerül felül majd e láthatatlan, titkos háborúban, csakis rajtunk, EMBEREKEN múlik.
A kérdés csak az, mit kell tennünk, hogy jelen döntéseink végül lelket nyugtatóan tükröződjenek vissza a Jövőből.
Erről szól hát a Jövő krónikája…”