A történetben egy zsúfolt svédországi vonatról elrabolnak egy kislányt, ami senkinek sem tűnik fel. Természetesen a rendőrök azonnal nyomozni kezdenek, Alex Recht a szakmájában elismert felügyelő és Fredrika Bergmann bűnügyi elemző érkeznek meg először a stockholmi állomásra. Hamar kiderül, hogy nem klasszikus gyerekrablás vagy elcsavargás áll az ügy hátterében. A kislány holttestét nemsokára megtalálják egy kórház előtt, homlokán a következő felirattal: Nem kell!

A történet izgalmasan indul, az írónő szépen lassan adagolja az információkat, apró részleteiben bontja ki a történetet. A szereplőket is alaposan megismerteti  az olvasóval az író, aki minden karakterhez kapcsol valamilyen feszültség fokozó háttértörténetet, így nem csak azon izgulhatunk, hogy mikor fogják végre el a gyilkost, de a szereplők magánéletébe is betekintést nyerhetünk. Ez azért is jó, mert a szereplők megismerése által még könnyebben magáé tudja tenni az olvasó a történetet.

A könyv közepe felé valamiért lankadt az érdeklődésem, ami valószínűleg azért van, mert egy kicsit túlhúzta a feszültséget az írónő: magamban fortyogtam, hogy jöjjenek már végre rá a nyomozók egy fontos dologra az üggyel kapcsolatosan, amire én már oldalakkal korábban rájöttem. Végül, amikor leesett nekik a tantusz, azt egy „Na végre” felkiáltással nyugtáztam, és gyártottam tovább az elméleteket arról, hogy ki lehet az elkövető. A végére újra visszatér a feszültség, és amikor ismét magamban lehülyézem a rendőröket - hiszen én már rég tudom, hogy kit kéne rács mögé dugni - na akkor jön a csavar, amire nem is számítottam volna. Szépen kidolgozott, érdekfeszítő krimi lett a végeredmény, a műfaj kedvelőinek csak ajánlani tudom a könyvet.