[caption id="attachment_35868" align="alignright" width="300" caption="Fotó: Kleb Attila"][/caption]

Milyen volt a legelső fellépésetek a Zöld Pardonban?

A régi Zöld Pardonban először a kis színpadon játszhattunk, majd ezután kerültünk fel a nagyra. Rengeteg kétség merült fel bennünk, vajon odavalók vagyunk-e. Nagyon megtisztelő ez a felkérés, de ha kevés ember jön el, akkor soha többet nem hívnak minket, és megint évekig várhatunk. A feltörekvő zenekaroknak, ha nem áll mögöttük a média erőszakos támogatása, akkor beletelik pár évbe, míg önerőből eljutnak a Zöld Pardonig. Hetekkel előtte elkezdtünk készülni, gondolkodni,kell-e plusz gitárszóló, hogyan öltözzek fel, milyen legyen a sminkem. Végül minden tökéletesen sikerült, kimentünk a színpadra és a második számtól kezdve elkezdetem lebegni. „Ki emel, ki emel, ringat engemet” – ez lehet távoli asszociáció, de olyan volt, mintha a tömeg hullámai felemelnének és vigyáznának rám. Egyszerűen nem tudtunk hibázni.

Akkoriban jelent meg az első nagylemezetek, a Gyáva forradalmár is.

Nem sokkal a koncert előtt jött ki az album, ami végre áttörte a falat. Egészen addig mindenki az eklektikus jelzővel illette a zenénket, ami lényegében megmaradt, csak már eklektikus-rockot játszunk. A fellépésre meghívtuk Papp Szabit és Kardos-Horváth Janót, így a fergeteges hangulat adott volt. Emlékszem, le kellett volna jönnöm átöltözni, de úgy döntöttem, hogy a színpadon maradok. Kértem sört, cigarettát és rúzst. A sört a fejemre öntöttem, hátracsaptam a hajam, ez lett a frizura, a rúzst összetörtem, összedörzsöltem, felkentem a szememre és még frissen rászórtam a dohányt, ez lett a smink. Őrjöngött a zenekar, a közönség, meg voltam teljesen bolondulva, olyan voltam, mint egy részeg angyal. A koncert végén lejöttünk és kiült az a bizonyos garfieldi mosoly az arcomra. Napokig nem tudtam utána aludni, csak mosolyogni. Minden bandának, aki Magyarországon elkezd zenélni, ezt kívánom, hogy jusson el idáig, tartson ki és ne adja föl, mert ez egy nagy habos süti!

A koncertjeiteken mindig van valami extra meglepetés, volt, hogy leöntötted a közönséget piros festékkel, mintha vér lenne, vagy épp egy gigászi fekete tollas ruhában, joker vigyorral az arcodon sétáltál ki a színpadra. Ezeket előre megtervezed, vagy a pillanat ihleti őket?

Nagyon szeretem az improvizatív dolgokat. Az idei Szigeten az egyik zenekar kissé illuminált tagja felmászott a színpadra, rám ugrott és csókolgatott. A többiek csak néztek, hogy a fejéhez vágják-e a gitárt, de általában tudom kezelni az ilyen helyzeteket, így itt is megoldottam, és a show részévé tettem a kibontakozó jelenetet. Rengeteg olyan dolgot is bevállalok a színpadon, ami csak hirtelen átfut az agyamon, és már csinálom is. A zenekar már hozzászokott, legalább őket is ébren tartom, hiszen ki tudja, mikor őrülök meg újra. Persze nem minden ennyire improvizatív, van, hogy meglátok valamit az utcán vagy egy boltban, például télen leértékelve vettem egy két méter magas vörös szárnyat, hogy majd valamikor még jó lesz. A koncertek előtt az utolsó pillanatban felrántom a szekrényt, körülnézek a konyhában, a fészerben, és magamra borogatom a tárgyakat, ruhákat. Mindig viszek egy csomó festéket, és a szobafestő pemzlim segítségével akár két szám között is átsminkelek.

November 30-án, a Barba Negrában lesz a lemezbemutató koncertetek. Hogy álltok az új albummal?

Tegnap a Kiss Tibivel közös duettünket vettük fel, a Márti dalát. Gyönyörű lett, a Tibi fantasztikus előadó, számomra ő egy ikon, és hogy rögtön elvállalta a felkérésünket, alig akartuk elhinni. Gőzerővel dolgozunk, éjt nappallá téve folyamatosan stúdiózunk, próbálunk és idegeskedünk. Nyakunkon a határidő, az öcsémmel mintha összenőttünk volna, másodpercenként hívogatjuk egymást, mutogatjuk az ötleteinket egymásnak, veszekszünk, az éjszaka közepén felriadok, írogatok. A telefonom tele van félmondatokkal, versszakokkal, ha eszembe jut valami, gyorsan feléneklem a diktafonra. Nagyon élünk, és félünk, hogy nem leszünk kész időben.

[caption id="attachment_35870" align="aligncenter" width="650" caption="Fotó: Lékó Tamás"][/caption]

Készülnek jelenleg klipek is az új albumhoz?

A lemezbemutatóig legalább négy klip is elkészül. A Négykézláb című számunkhoz egy fekete-fehér filmet álmodtunk meg, ami bemutatja a legutóbbi „véres” Zöld Pardon koncertünket, kezdve a bepakolástól egészen az amortizálódásig, amikor is lelocsoltam a közönséget piros festékkel. A nyári koncertek fényképeiből is készül videó, illetve a Szerencse Szombatban eljátszott két számunkat is megosztjuk a rajongókkal. Nagyon jó körülmények voltak a stúdióban, ezért a két dalt gyorsan fölfejlesztettem klip szintre. Az elmebeteg rángatózástól kezdve volt minden, a tévések tapsikoltak gyönyörűségükben. Ezeket a videókat, amint elnyerik végső változatukat, rögtön közzétesszük a honlapunkon és a Facebook-oldalunkon is. A klipek lesznek a felvezetők, november 30-án este pedig az elmúlt két évünk esszenciális rock and rollját robbantjuk fel a színpadon.