Kedves, vidám, könnyed történet, jó nagy adag francia humorral megspékelve, ez A boldogság sosem jár egyedül. Történetünk főhőse Sacha (Gad Elmaleh) igazi bohém művész, aki számára ismeretlen jelentéssel bír mind a felelősség, mind a komolyság. Csupán a zenének és a csajozásnak él, miközben arról álmodozik, hogy egyszer édesapjához hasonlóan híres zeneszerző válik majd belőle, és nem kell örök életére pár másodperces reklámzenéket komponálnia a megélhetéséhez. Charlotte (Sophie Marceau) háromgyermekes elvált családanya, bár a válás csak papíron létezik, hiszen volt férje, a tehetős üzletember, Alain Posche (François Berléand) irányítja továbbra is az életét. Egy szép esős napon, azonban történik valami, a gazdag, művészeti galériát irányító Charlotte, és a felelőtlen Sacha egymásba botlik. Jobban mondva Charlotte kigáncsolja magát a saját sáljával, elterül az aszfalton, de előtte még jó alaposan lefejeli Sacha kocsiját. Szerelem első látásra. Hősünk szép lassan a család részévé válik, ráébred, hogy a gyerekek nem földönkívüli szörnyek, akik elől szekrényekbe kell elbújni, de mindeközben tökéletesen elhanyagolja a munkáját és a készülő darabot. A tehetős exférj is bekavar, de minden jó, ha jó a vége, és a szokásos problémák után végül mégis egy nagy boldog család válik az ügyetlen nőből és gyermekeiből,  az immár felnőtt férfivá vált Sachaval kiegészítve.

Az esős délutánokra ideális kikapcsolódást nyújt a film, aminek kedves bája mellett meg vannak a maga hibái is. Sophie Marceau továbbra is gyönyörű, és elképesztő formában van, azonban ez a csetlő-botló karakter egyáltalán nem illett hozzá. Az esései megrendezettek, az ügyetlenkedése csupán gyenge próbálkozás volt, de amikor a rendező nem kényszerítette arra, hogy saját bőrével mossa fel az aszfaltot, roppant szerethető családanyává változott. Maga a történet sem okoz meglepetést a nézőknek, tökéletesen kiszámítható, hogy mik lesznek a főproblémák, hogyan döntenek a szereplők, így semmiféleképpen ne várjunk nagy katartikus befejezést, mert minden pont úgy fog történni, ahogy azt előre sejtettük.

Akit feltétlen érdemes még kiemelni a filmből, az a Sacha legjobb barátját, Laurentet alakító Maurice Barthélémy. Ugyanis ezt a kifejezetten irritáló kopasz kis törpét szívem szerint jó alaposan felképeltem volna párszor a film során, ez azonban nem kritika, sokkal inkább dicséret, hiszen szerepe szerint is egy önelégült, hímsoviniszta, nagyravágyó pasit kellett alakítania. Ahogy Barthélémy talpig rózsaszínben parádézik Párizs utcáin, vagy ahogy saját kis magánműsorával próbálja elcsábítani a gyönyörű nőket, szerintem nem csak nálam, de a nézők többségénél kivágta a biztosítékot. Szinte már vártam, hogy mikor jön el az a pillanat, amikor úgy istenesen bemos neki valaki, szerencsére a film végén ez is megtörténik, így elégedetten hagyhattam el a mozitermet.

A boldogság sosem jár egyedül az első az MTVA által forgalmazott családi mozifilmek sorában, amiknek bemutatói után nem sokkal a filmek DVD-n, a Teletéka szolgáltatásban, valamint a közszolgálati csatornák műsorán is megjelennek.