Általános iskolai tanárként álmodta meg a Hyperion-univerzumot. Már akkor is sorozatnak tervezte, vagy először egy normál regényre gondolt?

A Hyperion világát akkor teremtettem meg, amikor tanárként nap mint nap tízéves gyerekeknek meséltem az iskolában. Eredetileg csak egy kisregényt írtam Remembering Siri címmel, de ebben még nem szerepeltek a regényekből jól ismert hyperioni jellegzetességek, még a Shrike sem. Majd miután Isaac Asimov Science Fiction magazinjában megjelent, megszületett bennem a gondolat, hogy ez az univerzum megérdemelne egy egész regényt is, nem csupán pár rövid történetet. A Hyperion önálló regényként is megállja a helyét, a befejezése után azonban éreztem, hogy szükség lesz egy folytatásra is, ama kétértelmű részek miatt, amelyek megjelennek a műben. A történet lezárásaként megszületett a Hyperion bukása, majd új könyvek, más témák kezdtek el foglalkoztatni. Időközben azonban sokszor eszembe jutott, hogyan lehetne kiegészíteni ezt a grandiózus űreposzt, a végeredmény az Önöknél most megjelent Endymion és a negyedik rész, a The Rise Of Endymion lett (a könyv jövőre jelenik meg az Agave Könyvek gondozásában - szerk.).

Ír még további regényeket ebben az univerzumban?

Folytathattam volna a Hyperion-regények sorát, hiszen mostanában divat lett a nagy sorozatoknak előzménytörténteket írni, mint például a Dűnének, de az a tapasztalatom, hogy a nagy visszatérés nem váltja be a hozzáfűzött reményeket. Megígértem az olvasóknak, hogy nem lesz több regény a Hyperion univerzumban, ehhez tartom is magam. Tervezek azonban öt további kisregényt, ami ebben a világban fog játszódni. A The Rise Of Endymionnak két főszereplője, Raul és Aenea fia, Petyr lesz a főszereplő, és reményeim szerint a Shrike Quincunx kötetben jelennek majd meg.

Mennyiben inspirálta a Hyperion megírására Chaucer Canterbury meséi?

Nem inspirált, de kölcsönvettem a Chaucer által használt „elmeséljük a történetünket, miközben utazunk”-szerkezetet a Hyperion megírásához. Épp ezért lenne nagyon nehéz elkészíteni a regény forgatókönyvét: a műben öt ember meséli el a saját történetét utazás közben, ezt pedig nem könnyű összefoglalni egy filmben úgy, hogy ugyanazt a hangulatot adja vissza.

Erre való tekintettel mit gondol, elkészülhet valaha a könyvhöz hű filmfeldolgozás is?

Bradley Cooper egy ideje próbál forgatókönyvet írni a Hyperionhoz, aminek a jogait a Graham King Films és a Warner Bros vette meg pár évvel ezelőtt. Eddig számos forgatókönyvíró vérzett már el a regény adaptációja közben. Nekem lenne egy radikális javaslatom, ami az egész Hyperion-regényt alkalmassá tenné egy film elkészítéséhez. Nem lennék hűséges a regényekhez, hanem terveznék egy drámailag megfelelő változatot, amire Hollywoodnak szüksége van. De engem senki sem kérdezett. Pedig már több televíziós műsor és film forgatókönyvének megírásában részt vettem, és már évek óta tagja vagyok az Írók Céhének. Szívesen megosztanám az áttörést jelentő ötletet, ami által végre elkészülhetne az adaptáció. Persze csak miután valaki fizet nekem ezért.

A Hyperion Cantosban rengeteg híres íróval találkozhat az olvasó, akár egy-két idézet erejéig, sőt, a szereplők között is felbukkannak. Chaucer, Keats, Shakespeare és Yeats legalább olyan szerves része a regényeknek, mint a távnyelőkapuk. Mit gondol, az olvasók vajon közelebb kerülnek az említett szerzőkhöz és alkotásaikhoz a kötetek segítségével?

Tizennyolc éven keresztül tanítottam, mielőtt az írásnak szenteltem volna az életem, és bevallom, egy részem nagyon örül annak, amikor azt hallom vissza az olvasóktól, hogy a regényeim által kezdtek bele egy Keats-, Chaucer- vagy Yeats-kötetbe. Az Illium/Olympos regényeim után például többen elolvasták Homérosz Iliászát is. Azt hiszem egy tanár, örökre tanár marad.

A vallás és a hit fontos szerepet játszik a Hyperion Cantosban. Például a jövő Katolikus Egyháza elég kemény kritikát kap. Az ön vallási nézetei mennyiben jelentek meg, illetve változtak meg a Hyperion hatására?

A vallási meggyőződésem egyik fikciós művemben sem szerepel. A „Pax” az Endymionban nem a jelenlegi Katolikus Egyházat testesíti meg. A könyvben ez az egyház fizikai feltámadást ígér a követőinek, és szinte semmi köze nincs a vallásos hitvilághoz. Ezen kívül írtam már regényeket más vallásokra alapozva is, mint a zen buddhizmus, a gnoszticizmus, sőt pár egyházat én találtam ki. Ezek közül azonban egyiket sem tekintem a vallásomnak, de nem is a vallásosságom hiányát jelentik. Shakespeare sosem adott hangot a saját véleményének, a karakterei a hiedelmek és álláspontok egész sorát tükrözik, mindebből nekünk kell leszűrnünk azt, hogy milyen kérdések foglalkoztatták őt, mi volt a véleménye. Ha ő megtehette, miért kellene akkor pont nekem elárulnom a saját gondolataimat ezekben a témákban?

[caption id="attachment_34562" align="aligncenter" width="672" caption="Az Endymion külföldi kiadásainak különböző borítóképei"][/caption]

Az Engesztelés Egyházának kulcsfigurája a Shrike, akit a Fájdalom Urának is neveznek. Mi adott ihletet ennek a misztikus gyilkológépnek a megalkotásához?

1971-ben verset írtam a Shrike-ról, akkoriban tanárként dolgoztam egy Missouri melletti kisvárosban, és egy igazán félelmetes karaktert akartam a kilencéveseknek mesélt történeteim főhősévé tenni. És örömmel jelentem, hogy jelenleg is egy nyolc láb magas Shrike-szobor őrködik a faházam előtt, a Sziklás Hegységben.

Miért fontos a regényeiben ilyen félelmetes, brutális, de mégis isteni szörnyalakok jelenléte? A Shrike mellett ott van például az Illium/Olymposban Caliban vagy a rettenet a The Terrorban. Mit szeretne kifejezni ezekkel a karakterekkel?

Mit akarnak kifejezni a bűnözők és a szörnyek? Shakespeare Calibanja nem csak undort, de szimpátiát is kiváltott a közönségből, az elmúlt években a politikai korrekt ábrázolás miatt Caliban mindig egy szegény, bántalmazott bennszülött, akivel a borzalmak ellenére mégis együttérzünk. A Shrike és a Caliban azt a félelmet hivatott szimbolizálni, amit nem tudunk megérteni, ami ellen nem tudunk védekezni, ami elől nem tudunk elmenekülni. Más szóval a halált.

Rengeteg műfaj megjelenik a Hyperionban, kezdve a sci-fi-től, a horroron át egészen a krimiig. Miért döntött a műfaji sokszínűség mellett?

Amikor 1980-ban elkezdtem a nagy közönségnek írni, két dolgot határoztam el. Egy: sosem írok más által létrehozott univerzumban. Ezt csupán egyszer szegtem meg, amikor írtam egy novellát a Jack Vance-univerzum antológia előtt tisztelegve pár éve. Kettő: arról írok, ami érdekel, ami magával ragad. Végtére is nem csak sci-fi-t, horrort, fantasy-t vagy épp szépirodalmat olvasok. Akkor miért kéne az írásban csupán egy műfajra szorítkoznom? Természetesen a hibázás veszélye mindig fennáll, mint ahogy azt pár író már bebizonyította, mikor úgy használtak egy-egy műfajt, hogy nem ismerték annak szabályait és jellemzőit. Ha a regényben feltűnik egy új műfaj, azt mind az írónak, mind az olvasónak tisztelettel és alázattal kell fogadnia. Valójában még az olvasóknak is meg kell tanulniuk az új szabályokat, ahhoz hogy ráérezzenek az új stílusra. Íráskor is ugyanúgy meg kell tanulni és tiszteletben kell tartani a különböző műfaji szabályokat. Nem lehet csak úgy ide-oda ugrálni és kipróbálni műfajokat csak azért, mert azok máshol már sikeresek voltak.

Újabban miért hagyta el a keményvonalas sci-fit, hogy történelmi, horror és krimi regényeket írjon?

Sosem hagytam el egyetlen műfajt vagy olvasóközönséget sem. Minden sci-fi regényben, amit csak írtam, voltak szépirodalmi vonások is, de emellett szeretem több műfajban is kipróbálni magam. És ahogy már említettem, tervezem egy öt kisregényből álló kötet megírását is, ami a Hyperion világában játszódik. Őszintén szólva a sci-fi írásaim szerintem nem keményvonalasak, bár figyelem az élvonalbeli tudományokat és igyekszem megfelelni a szabályoknak. A keményvonalas sci-fi azonban nagyon hamar elavulttá válik, mint például az 1970-es éves feketelyukkal kapcsolatos regényei. A tudomány gyorsan fejlődik, változnak az elméletek, a paradigmák. Ráadásul ha egy író olyan lehetetlen elemeket is belevesz a regényébe, mint az időutazás, vagy a fénysebességnél gyorsabb utazás, akkor az már jóval meghaladta a keményvonalas sci-fi kategóriáját. A regényeimet pont ezért jobban szeretem szépirodalmi-epikus sci-fi-nek vagy űroperának nevezni. Sosem fogom elhagyni ezt a műfajt, és az olvasóim sem hagynak el engem. Bár különböző stílusú és érdeklődési körű közönségem van, úgy érzem megbíznak bennem és követnek bármilyen műfajban is ünneplem az írott szót.

Az elmúlt években jobbára mégis ilyen regényeket írt, elég csak a The Terrorra, a Droodra, vagy a Black Hillsre gondolni.

Ha az ember több műfajban ír, akkor új olvasókhoz juthat el, és betölthet eddig még üresen tátongó piaci réseket is. A történelmi fantasztikus regényeim, mint A The Terror, vagy a Drood felkerültek a New York Times bestseller listájára. A történelmi regények kifejezetten vonzanak, szeretem a kutatást, ami a megírásukkal jár. Most fejeztem be egy új regényt: a The Abominable öt barát történetét meséli el, akik 1925-ben megmászták a Mount Everestet. Rengeteget kutattam, mert minden egyes oldal megkövetelt valami érdekességet: mekkora a hegymászók sebessége, milyen mászó technikák léteztek és milyen felszerelések voltak 1925-ben, milyen volt akkor az idő, a helyszín… Jó móka volt, de nagyon fárasztó.

Milyen ötletei vannak még a zsánerben, amiket papírra szeretne vetni?

Például egy történet Henry Jamesről, aki Amerikába utazik Sherlock Holmes kíséretében, egy másik regény Los Alamosban játszódna, ahol megépítették az atombombát 1944-45-ben, de a függetlenségi háború is jó téma. Ötletek könnyen születnek, de egy jó regénnyé alakítani őket már komoly munka. Mindazonáltal jelenleg egy jóval személyesebb, a saját tapasztalataimra és életemre épülő regény megírásán dolgozom, amihez nem kell történelmi adatok után kutatnom. A címe Titus.

JÁTÉK!

Azok között, akik helyesen válaszolnak az alábbi két kérdésre, egy 3 dedikált példányt sorsolunk ki Dan Simmons Endymion című könyvéből.

1.) Ki próbál forgatókönyvet írni a Hyperionhoz?
2.) Mivel foglalkozott az író, mielőtt az írásnak szentelte az életét?

A válaszokat a jatek@kultography.hu e-mail címre várjuk. Az e-mail tárgyába írjátok bele: Hyperion-játék!

Beküldési határidő: szeptember 23., vasárnap 20 óra

(A játékban csak azok vehetnek részt, akik az e-mailbe beleírják a postacímüket is.)