Milyen érzés Mary Poppins bőrébe bújni?

Nagyon erőteljes kép élt bennem Mary Poppinsról, amikor megkaptam a szerepet, ezért szerettem volna, minél hitelesebben megformálni. A próbák alatt azonban rájöttem, hogy nem kell eljátszanom és a bőrébe bújnom, hanem egyszerűen Mary Poppinsszá kell válnom. Mindannyiunkban él egy csodálatos dada. Remélem, sikerül rátalálnom és az előadás során az alakításom sokak ízlésével és elképzelésével találkozni fog.

A könyv és a film is másképp dolgozza fel a történetet, az előadás melyikre hasonlít majd jobban?

A darab egy harmadik szempontból közelíti meg a mesét. A szerzők számára hatalmas kihívás volt a történet musicalbe való átültetése, mivel itt találni kellett egy vezérfonalat, ami végigvezeti a nézőket a darabon. Bizonyos karakterek ezért nagyobb hangsúlyt kaptak, míg másokat kevésbé emeltek ki. Mindettől függetlenül, aki látta a filmet vagy olvasta a könyvet, biztosan rengeteg részletre ismer majd rá, de mégis minden picit másképp lesz.

Hogyan képzeljük el a díszletet?

Hatalmas, mozgó, forgó díszleteink vannak, amilyet Magyarországon még biztosan nem láttak a nézők. Sőt, be kell valljam, még én sem láttam ilyet. A Cseresznyefa utca 17-es szám alatt lévő házban lakik a Banks család, maga a ház pedig nem csupán forog, de emelkedik és süllyed is. Az előtértől egészen a tetőig bejárjuk a lakást, rendkívül összetetten működik az egész.

Mi volt számodra a próbafolyamat legnehezebb része?

Pályafutásom során már sok mindent eljátszottam, épp ezért azt gondoltam ismerem a musical darabok határait. Nem hittem volna, hogy azt fogom mondani, ez a legnehezebb szerep, amit valaha el kellett játszanom, de így van. Itt nem csupán énekelnünk kell, mert a prózai és a táncos részek szintén nagyon erősek. Globálisan kell jelen lenni a szakma minden szegmensében, ami hihetetlen kihívás. Egyszerre vagyunk bűvészek, artisták, táncosok és színészek. Olyan varázstrükkök szerepelnek a darabban, amikhez bűvészektől kellett órákat vennünk. A repülés és a táncjelenetek további nehézséget jelentettek. Mindemellett egy percnyi pihenőidő sincsen az előadás folyamán, ha kimegyek a takarásba, akkor csupán gyorsöltözésre jut idő. A ruhaváltások során még két perce sincs az embernek végiggondolni, hogy mi jön most, hol tartunk, vagy egy kicsit lehiggadni, mert ha ezt megteszi, akkor az egész darab, mint egy gyorsvonat száguld el mellette. Pont ezért a bemutatóra minden mozdulatnak, hangnak zsigeri szinten kell a részünkké válnia.

Rengeteg tánc van az előadásban. Ha jól tudom, külön szteppelni is meg kellett tanulnia az egész társulatnak egy jelenet miatt.

Így igaz. A darab koreográfiáját Tihanyi Ákos készítette, de azon belül van egy sztepp szám is, a Step in time, amit Bóbis László tanított be nekünk. Hónapokon keresztül nagyon komoly próbáink voltak. Több hosszú táncjelenet is van, ami számomra szokatlan volt. Nem táncoltam még soha ennyit, főleg nem nagy ruhákban, úgy ,hogy közben énekelni is kell, raádásul fontos, hogy lehetőleg ne látszódjon az, hogy ez bármiféle erőfeszítésbe kerül. Kemény próbafolyamat áll a hátunk mögött.

Mitől válik az előadás kortalanná, milyen üzenete van Mary Poppinsnak a felnőttek számára?

Mary Poppins a darabban gyakran mondogatja, hogy „Megtörténhet bármi, hogyha hagyod”, ez lehetne akár az előadás mottója is. Számomra ez azt jelenti, hogy a csoda bennünk van. Mary Poppins fantasztikus dada, aki mindig rátereli az embereket a helyes útra, és úgy irányítja az emberi sorsokat, hogy közben észre sem vesszük. Megérkezik egy széthulló félben lévő családhoz és a helyére rakja a dolgokat, majd amikor már rend van, és minden hibátlan, akkor elmegy és keres egy új családot, ahol segítenie kell. Az előadás legfontosabb üzenete, hogy a hétköznapokat is csodaként kell megélni, mert így az egész életünk varázslatossá válik.