[caption id="attachment_33609" align="alignright" width="180" caption="Fotó: Kiss Péter"][/caption]

Műgyűjtőnek, mecénásnak minden korban nagyszerű érzés lenni. Nincsen ez másképp azzal a házaspárral sem, akik feladatuknak tűzték ki a kortárs magyar festőművészek felkarolását. Az ő segítségükkel immáron második éve kapcsolódik össze a Magyar Turizmus Zrt. a festészet kultúrájával, támogatva ezzel a kortárs magyar művészeket.

A tavalyi év nagysikerű, országimázst erősítő, meglepően nagy médiaérdeklődést kiváltott, akkor a „Magyar Fürdőélet” címmel rendezett kiállítása után idén „Ki a szabadba” címre várta Skonda Mária és Völgyi Miklós műgyűjtőpáros a gyűjteménybe szánt anyagokat a kortárs képzőművészektől. Míg 2011-ben a Kogart Galériában, valamint a debreceni MODEM-ben is bemutatkozásra kerülhetett az akkori válogatás, addig idén a Virág Judit Kortárs Galéria és Aukcósházban léphettek elő a nyilvánosság elé a kortárs művészek és alkotásaik.

A Völgyi-Skonda Gyűjtemény kiállítási anyagainak összeállítása, jelen esetben azért is újszerű, mert ahogyan már tavaly óta hagyománnyá vált, a kortárs művészek egy megadott témában készítik el műveiket.

Szembetalálkozhatunk itt fotorealista kompozíciókkal, korrajznak is beillő életképekkel, a művész belső világába betekintést nyújtó, szimbolikus ábrázolású, filozofikus gondolkodásra valló művekkel, mindezeket olajfestmények, kollázsok formájában láthatjuk megelevenedni. A kortárs szakma teljes palettája képviselteti itt magát képein keresztül, módunkban áll megtekinteni a már befutott művészek munkái mellett, a még szárnypróbálgató, pályakezdő, fiatal tehetségek néhol provokatív, formabontó alkotásait is.

Nagy Kriszta például szakít a tőle megszokott polgárpukkasztással és botránykeltéssel, helyette most a női lét kérdéseit a természetből kölcsönzött motívumokkal tárja felénk. A Krisztára nem jellemző, szokatlanul lágy allegorikus képek egyértelműen a jól megválasztott, újító szándékú témaválasztásból eredeztethetőek. Bács Emesére is kifejezetten inspirálóan hatott az új téma. Az eddigi gyártelepek, nagyvárosi utcarészletek helyett most saját életéből vett, szívének kedves kirándulóhelyeire kalauzol el minket. Kivisz minket kedvtelésből a szabadba, egy erdei útra, a Római-partra csónakázni, valamint a dunabogdányi strandolók közé egy-egy nem mindennapi kép erejéig. A Római-part Sipos Esztert is megihlette, szinte naplószerűen tárja elénk múlt és jelen vonatkozásában a part sajátos világát. Hecker Péter szatirikus képei, a szabadba kiruccanó városi ember élményeit veti vászonra, láthatjuk Anyut az egyik képen a kocsi mellett napozni, míg egy másikon a vízparton tartott kutyajóga órán saját magát és házi kedvencét tornáztatni. Még emberábrázolás nélküli csendéleteiben is érezzük azt a feszültséget, amellyel a mai kor embere és a természet egyre növekvő szakadékát meséli el.  Kiss Mártának köszönhetően a piknik is újraértelmezésre került Szinyei-Merse Pál Majálisa óta. Hálásan fedeztük fel, a Műcsarnok – Mi a magyar? kiállításáról már jól ismert Bukta Imre Cigánylány korcsolyázik festményét is.

[caption id="attachment_33614" align="aligncenter" width="650" caption="Fotó: Kiss Péter"][/caption]

Szeptemberben még  jó idő van, és 27-ig várnak minket Ki a szabadba, engedjünk hát a szíves invitálásnak!