James Patterson és Mark Sullivan valami egészen rendkívülire vállalkoztak: megírták a Londoni Olimpiai Játékok egy véres változatát, méghozzá kitűnően. A történet izgalmas és lebilincselő, és egészen a végéig sejtelmünk sincs arról, hogy ki lehet a gyilkos, pedig a válasz szokás szerint ott lebeg az orrunk előtt. A sodró lendületű regény, azonban tökéletesen elfedi azokat az apró részleteket, amik alapján akár már a legelején rájöhetnénk, hogy ki is áll a mészárlás mögött.

A Private, a világ legnevesebb nyomozóirodája gondoskodik az olimpia biztonságáról. Órákkal a megnyitó előtt egy szörnyű gyilkossághoz riasztják Peter Knightot, az iroda egyik vezető nyomozóját. Az áldozat a játékok egyik magas rangú szervezője, és egyben Peter édesanyjának vőlegénye. Mindeközben Karen Pope sportújságíró levelet kap Kronosztól, aki vállalja a felelősséget a gyilkosságért. A görög mitológia titánjáról elnevezett merénylő ígéretet tesz az újkori olimpiák elpusztítására, mert szerinte a játékoknak már semmi közük nincs ahhoz a magasztos eszméhez és mentalitáshoz, ami az ókorban jellemezte őket. Az olimpiát átszövi a csalás, a hazugságok, a doppingszerek és a zsarolás hálója, amitől csak egyféleképpen tisztulhat meg, ha örökre eltörli a modern kori olimpiát a Föld színéről. S ezzel kezdetét veszi a gyilkosságok hosszú sora, s az olvasóban felmerül a kérdés, vajon nincs-e abban valahol igazság, amit Kronosz mond?

A történetet két narrátoron, Peter Knight és Kronosz szemén keresztül ismerhetjük meg. A folyamatos váltakozástól rendkívül gyors és pattogó stílusúvá válik a regény, és egyszerűen képtelenek vagyunk letenni. A két író tökéletesen adagolja az információkat, mélyíti el a karaktereket, és a végére Kronosz indítékait és életét ismerve, őt és társait inkább a pszichiátriára, mint a börtönbe küldenénk. Hiszen hogyan tudsz nyugodt szívvel elítélni egy nőt azért, mert bekattant és megölt jó pár férfit,  amikor a szeme láttára mészárolták le a családját, majd napokon keresztül többen is erőszakot követett el rajta? Hogyan tudsz elítélni egy embert, akit gyerekkorában drogos szülei kínoztak, majd gyerekek meglincselték és betörték a koponyáját. Ha ez veled történik, te nem tartanád ugyanúgy szörnyetegnek a többi embert?

Természetesen a brutális múlt még senkit sem jogosít fel a gyilkolásra, de az ilyen esetekben nem csak őt kell kikiáltanunk őrültnek, hanem a társadalmunkat is, ami hagyja, hogy mindez megtörténjen. Ami szemet huny afelett, ha drogos tizenévesek randalíroznak az utcákon és elhagyatott épületekben, ami nemzetiségi alapon ítéli meg az embereket és elfogadhatónak tartja az erőszakot.

Pont ezért az Alexandra Kiadó gondozásában megjelent Véres olimpia nem csupán egy remekbe szabott krimi, de tökéletes társadalomkritika is, a kérdés csupán az, hogy vajon észrevesszük-e benne a tükröt, vagy hagyjuk, hogy a fikció elrejtse a szemünk elől.