Mindig megdöbbenek, amikor friss skandináv sorozatba kezdek, hogy a hatalmas mennyiségben megjelent alkotás után még mindig tudnak újat mutatni, születnek olyan művek, amelyek nem sablonosak, és az olvasó nem jön rá azonnal a megoldásra.

Az egyik legfiatalabb sorozat Thomas Enger műve, és már az első rész lenyűgöző. Igaz, a Hegek lassabb, mint amit általában egy krimitől megszokhattunk, ennek ellenére végig feszültségekkel teli, érdekfeszítő.

A sorozat főszereplője Henning Juul újságíró, aki két hosszú évnyi betegszabadság után tér vissza egy internetes portálhoz. A riporter első munkája rögtön egy kacinfántos gyilkosság: egy fiatal lányt egy sátorban holtan találnak, úgy tűnik, hogy a Sária szabályai szerint végeztek vele, vagyis megkorbácsolták, megkövezték, levágták a kezét. Juulnak, amilyen hamar csak lehet fel kell vennie a fonalat és olyan anyagot gyártania, amely kattintást hozhat az online lapnak, ahová dolgozik.

Ahhoz, hogy különleges, egyedi beszámolót tudjon írni, nyomoznia is kell, hiszen az ismert tényekből mindenki tud cikket írni. Ráadásul a rendőrség letartóztatja a lány barátját, de Juul érzi, hogy nem a srác ölt, így ez is nyomozásra buzdítja. A kutatás közben nem csupán a rejtélyes gyilkosság részletei kerülnek napvilágra, de Juul múltját is megismerhetjük.

A férfi lakásában korábban kétszer is tűz ütött ki, amiket ő maradandó sérülésekkel megúszott. Ezeket a hegeket élete végéig viselni fogja az arcán, kisfia azonban bennégett a házban. De nem is az arcán lévő, látható hegek a legsúlyosabbak, amelyekkel az újságíró küzd, hanem azok, amelyeket a lelkén vannak. Az elmúlásukat pedig az sem segíti, hogy rögtön az első munkanapján találkozik volt feleségével, elhunyt gyermeke anyjával...

Persze jogosan merül fel a kérdés cikkünk olvasójában, hogy „jó, de mitől különleges a norvég író alkotása”? Egyrészt attól, hogy egyáltalán nem sablonos krimi, Enger végig tartogat apró meglepetéseket, még az utolsó utáni pillanatban is tud csavarni egyet a történeten. Másrészt azért, mert amellett, hogy szórakoztat, ügyesen sző bele a történetbe olyan információkat is – például a Sáriáról –, amelyekből mindenki tanulhat. Emellett kitűnően ötvözi az emberi, magánéleti szálakat a bűntényi részekkel, jól tartja az egyensúlyt, egyikből sincs több vagy kevesebb, mint kellene. Remekül kidolgozott karakterek, aprólékos, okos tervezés, történetszövés jellemzi az alkotást.

A Hegek nem csupán a sorozat első része volt, hanem az író első regénye is, ami nagyon bíztató a jövőre nézve. Kíváncsian várjuk a további részeket egyrészt azért, hogy újra nyomozhassunk újdonsült barátunkkal, másrészt azért, hogy megállapíthassuk, mennyit fejlődik kötetről kötetre Enger.