A testbérlőkre többen úgy gondolnak, mint Suzanne Collins trilógiájának utódjára. Számos olyan külföldi kritika jelent meg róla, amelyben azt írják, hogy akik szerették a Katnissről szóló történeteket, azokat biztosan magával ragadja ez a történet is, de ez sajnos nem igaz. Nem csupán a két alkotás minőségében mutatkozó különbségek miatt, hanem mert sem a két főhős, sem a történet maga össze nem hasonlítható, hacsak nem azt nézzük, hogy mindkét esetben hátrányos helyzetben lévő, periférián élő fiatalokról van szó. De ez több disztópikus műre is igaz. Röviden összefoglalva: a regény alulmúlta a várakozásainkat. Azt viszont nem vitatjuk, hogy az alapötlet kitűnő, így nem csodálkozunk rajta, hogy a regény megfilmesítési jogai már a megjelenés előtt elkeltek: valóban remek mozifilmet lehet készíteni majd ebből.

A főhős, Callie egy spóraháború után árván marad beteg öccsével, romos területeken, elhagyott házakban kényszerülnek bújkálni. Szerencsére Tyler és Callie nincsenek egyedül, egy barátjuk, Michael is velük menekül. Hárman egymást segítik, de így sem biztonságos a létük. Az új világ az idős gazdagoknak kedvez, az ő életük rendben van, sőt, újabbnál újabb lehetőségek nyílnak előttük.

Az egyik ilyen, hogy a szépkorúak – akik egyébként 100 év körüliek – fiatalabb emberek testébe bújhatnak, azaz ők lesznek a testbérlők. A testüket általában rászoruló tinik adják bérbe, akiknek a háború után nem maradt semmijük. Callie is rábukkan a titokzatos helyre, és mivel nem lát más megoldást arra, hogy öccsét segítse, orvosi ellátáshoz juttassa, bérletre bocsátja a testét. Ehhez a fejébe egy chipet tesznek. Amikor azonban a szerkezet meghibásodik, Callie öntudatára ébred, és dúsgazdag bérlőjének első ránézésre mesés életét kezdi élni.

Idővel a lány azonban ráébred a halálos tervre, amelynek ő is része. Az összeesküvés szálait befolyásos emberek mozgatják, és Callie kénytelen lesz végére járni a rejtélynek, ha életben akar maradni. Ez pedig nem lesz egyszerű, mert ebben a világban tényleg senki sem az, akinek látszik...

Tényleg szomorúak vagyunk a könyv miatt, mert a kezdetek, az alap nagyon jó, de sok helyen azt érezni, hogy az írónő összecsapta alkotását. Callie karaktere például még egész jól ki van dolgozva, de több fontos szereplő jelleme kidolgozatlan, felületesen ábrázolt marad (pl. Michael), néhány fordulat pedig túlzónak, értelmetlennek hat. A könyv jól indul, de az olvasás közben több hiányérzet marad az olvasóban, többre, jobbra, részletesebbre vágytunk volna. Szerettük volna jobban megismerni a szereplőket, a hátterüket, illetve a világot, amelyben élnek.

Ezek miatt a hiányosságok miatt azonban A testbérlők átlagos lett, amely könnyen olvasható, pörgős, de igazából a jó alaptörténeten kívül nincs semmilyen erőssége, amit ki lehetne emelni. Valószínűleg nem okozott volna ekkora csalódást, ha kevésbé nagy a hírverés körülötte. Az Agave kiadó gondozásában megjelent kötet akkor egy lett volna a sok, egyszer olvasható könyv közül, amelyek között még el is ment volna. Kíváncsian várjuk a belőle készülő filmet (bár egyelőre arról nincs hír, hogy ki és mikorra készíti el), szeretnénk látni, hogy a mozivásznon mennyivel válik majd jobbá a történet.