[caption id="attachment_29308" align="alignright" width="300" caption="MTI Fotó: Mohai Balázs"][/caption]

A karizmatikus Beth Ditto vezette Gossip talán a Sound egyik legjobban várt fellépője volt, lévén az egyre népszerűbb zenekar először járt Magyarországon. A koncert két tényező miatt nem nevezhető mégsem száz százalékosnak: az időjárás és a korai kezdés rontott az összhatáson. Egy főként elektronikus zenékre specializálódott fesztiválnál érthető, hogy a poposabb Gossip nem a fő műsorsávban kap helyet, de ezért a show sem ütött akkorát, mint amekkora potenciál van benne egyébként. Nem volt elég tehát, hogy szinte teljesen világosban, matiné-jelleggel indult a fellépés, de mintha kicsit mégis hatott volna a péntek tizenharmadika, pontosan az első hanggal egyszerre, leesett az első néhány esőcsepp. A könnyű zápor nem tartott néhány számnál tovább, és egyáltalán nem tette kényelmetlenné a zenére ugrálást, de ahhoz elég volt, hogy megfogyatkozzon a közönség. Valószínűleg a két nappal ezelőtti vihartól tartva sokan fedezéket kerestek, vagy már eleve csak a nézőtér szélén álltak meg, biztos, ami biztos. Aki mégis a küzdőtéren maradt – és azért még így is sokan voltak ilyenek – egy nagyon jó hangulatú és teli torokból éneklős koncertélménnyel lettek gazdagabbak, bár a vártnál kicsit kisebb fordulatszámon pörögve.

Beth Ditto „jófejsége” azonban mindenért kárpótolta a közönséget. A vörös ruhában, mezítláb fellépő énekesnő spontán dalt költött a melltartójából kiugró melleihez, miközben visszaterelte őket a helyükre, majd a „köszönöm”szót is megzenésítette és elénekeltette velünk. A rendes játékidőt a Nirvana Smells like teen spirit-jének átiratával zárták, de megidéződött Whitney Houston és Rihanna Please don’t stop the music-ja is. Ditto már ott megalapozta a hangulatot, mikor az előzenekarként fergeteges bulit csináló Punnany Massif öltözőjéről a csípőjére ragasztotta a banda nevét hirdető A4-es lapot, mondván, ami az ő lába között van, az hatalmas csak igazán, így a felirat oda illik. Aztán átragasztotta a dobfelszerelésre, majd többször visszatért a magyar banda nevének értelmezéséhez, kissé összezavarva ezzel a számos külföldi nézőt. De sebaj, ők addig boldogan lengették a francia zászlóikat vagy hármasával másztak egymás nyakába, mint néhány belga fiú. Zeneileg tökéletes fellépés volt, a zenekar pedig nagyon pozitív, vicces és közönségközpontú képet mutatott, így a családias hangulatú táncikálás után jó érzéssel távozhattunk a nagyszínpad elől.

Vagyis távozhatott, aki nem akarta már egy órával a kezdés előtt bebiztosítani a helyét David Guetta fellépésén. Így már ekkor hatalmas volt a tömeg, ami a kezdésre kifejezetten elképzelhetetlen méreteket öltött. A negyed órás késéssel induló show-ra annyian voltak kíváncsiak, hogy egy fél négyzetméter, annyi sem maradt szabadon, egészen a vízpartig megtelt a terület, zöld fénycsővel világító, elszántan bulizni vágyó emberek álltak ameddig a szem ellátott. Olyan iramban telítődött a nézőtér, hogy a kivetítőkön elkezdték a valamivel kevésbé heringes doboz-jellegű jobb oldalra átirányítani az érkezőket, miközben a VIP-teraszt, ahová felmenekültem, éppen alattunk kalapálták meg egy kicsit, kissé félelmetessé téve a várakozás perceit. Szerencsére minden probléma nélkül lezajlott Guetta koncertje, a küzdőtéren is szépen eloszlott a kisebb városnyi ember és a terasz fémszerkezete is kibírta a rohamot.

[caption id="attachment_29310" align="aligncenter" width="603" caption="MTI Fotó: Mohai Balázs"][/caption]

A francia sztár DJ visszatérő fellépő már a Soundon, amit természetesen nem felejtette el megemlíteni az óriási hangrobbanással, és zöld fényjátékkal indított show elején. Elmondása szerint imád itt lenni, amit meg is értek, ennyi ember előtt ki ne szeretne játszani? Nos, ő szeretett, az elmaradhatatlan hatalmas mosoly kíséretével lelkesen pörgette a korongokat miközben fél percenként konfettieső, lézerfény, füstgép és a színpad fényjátéka kápráztatta el az egybegyűlteket. Nagyon erősen indult a fellépés, de ahogy elhangzott néhány nagyobb sláger monotonná és kissé unalmassá vált a dolog, igaz, ez a lelkes rajongók jókedvéből egy cseppet sem vett vissza. De aki hozzám hasonlóan nem hallgat szabadidejében Guettát vagy nem tölti minden egyes szombat estéjét diszkóban, az a koncert közepe felé igencsak elveszthette az érdeklődését, főleg hogy még a látványelemek is ritkultak. A másfél óra végére azonban újból feltámadt mind a zene, mind a cirkusz, az utolsó húsz perc újból az ismertebb dalok és a közönségen tapogatózó, hipnotikus fények bűvkörében zajlott. Sőt, a visszatapsolásra hagyott, Guetta hírnevében nagy szerepet játszó I got a feeling-hez a színpaddal átellenben, a víz mellől meglepetésszerű tűzijáték is társult, bearanyozva a rajongók napját és mosolyt csalva az addigra már kissé megfáradt bulizók arcára. Végül is azt kaptuk Guettától, amire számíthattunk, még ha ez néha egy kicsit műanyag-érzetű is volt. És a háta mögötti LED-falon futó „Balaton Rocks” felirattól azért mindenkinek megdobbant egy kicsit a szíve.

Péntek tizenhárom ide vagy oda, a Balaton Sound felülkerekedett a balszerencsén, még ha a viharos széllökések és a borús ég mást is ígértek. Az éjszakára kitisztuló, csillagos ég alatt bulizva vagy hazafelé bandukolva joggal dúdolhattuk a fülünkben ragadt sorokat, miszerint „tonight’s gonna be a good night…”, mert a nagyszínpad előtt tombolva a pénteki tényleg egy jó este volt.