Beatrice Prior a távoli jövő Chicagójában él: társadalmuk öt csoportra tagolódik, amelyek mindegyike egy-egy erény kiművelését írja elő tagjai számára. A csoportok a következők: Őszinték, Önfeláldozók, Bátrak, Barátságosak és Műveltek. Az év egy bizonyos napján a mindenkori tizenhat éveseknek el kell dönteniük, melyik csoporthoz kívánnak tartozni. Életük további részében a társadalom elvei szerint kell leéljék az életüket, (feltéve ha túljutnak a beavatási időszakon). Beatrice ingadozik aközött, hogy a családjával maradjon-e vagy végre önmagává váljon, és csoportot váltson. Ez a két lehetőség kizárja egymást. Végül olyan döntést hoz, amely mindenki számára meglepetést jelent – még önmagának is.

A könyv - noha néhány logikai bukfenc, hiba van benne, - gyors, pörgős, feszültséggel teli alkotás, amely olvastatja magát. Beatrice története sokban hasonlít az Éhezők viadalában megismert Katnisséhez, ezért szinte kétségtelen, hogy sokak körében népszerű lesz, bár a könyv attól függetlenül ragadja magával az olvasót, hogy az illető ismeri-e vagy sem az előbb említett művet. A Beavatottak a napjainkban egyre népszerűbb disztópikus, azaz negatív jövőképet festő alkotások közé tartozik, izgalmas mű, amely aktuális társadalmi kérdéseket is feszeget, bár ezeken nem biztos, hogy a fiatalabb, tizenéves olvasók elgondolkodnak majd.

A kötetben számos olyan kérdés merül fel, mint például az, hogy vajon hova halad a világunk, meddig tartható fent egy mesterségesen elrendezett társadalom, hogy mikor jön el az a pillanat, amikor az emberek fellázadnak, mert nem bírják tovább a nyomort, az elnyomást. Érdekes kérdéskör, hogy napjainkban mely jellemek azok, amelyekkel érvényesülni lehet, az egyes csoportok miatt ezen szinte biztos, hogy több olvasó elmerenghet majd. A beavatottban elrendezett, szabályok szerint élő társadalmakat ismerhetünk meg, ahol minden egyes csoportnak megvannak a maga elvei, viselkedési mintái, amelyeket nem szabad áthágni, mert az büntetést von maga után. Természetesen „lázadók” mindenhol vannak, olyanok, akik észreveszik a rendszer hibáit, és nem fogadják el a diktatorikus elveket, nem akarnak háborúzni.

Beatrice és Katniss lényében a közös, hogy ők azok, akik nem fogadják el a társadalmi konvenciókat, akik soha nem adják fel, akik erősebbek, mint amilyennek gondolták magukat. Mindemellett mindkét lány jelképévé válik a rendszer elleni harcnak.

Annak ellenére, hogy A beavatott története jó, aki ismeri az Éhezők Viadala-trilógiát, az a kötet olvasása közben nem fogja tudni kiverni a fejéből azt a gondolatot, hogy a könyvek túlságosan is hasonlítanak egymáshoz. Ilyen hasonlóság például a társadalmi tagoltság, az hogy a két lány élete egy ünnepélyes kiválasztással (az egyiknél a viadalra sorhúzás, a másiknál 16 éves kori beavatási vizsga) változik meg, hogy mindketten erejükön felül teljesítenek majd, végül egyfajta vezetőkké válnak, mindegyikük a legszegényebb csoportból, leghátrányosabb helyzetből érkezik a küzdelemre, és e vert helyzetből sikerül győznie. A két könyv hasonlóságára egyébként nem csak a történet utal, aki a borítóra néz, annak is rögtön a már sokat emlegetett másik könyvsorozat ugrik be. Ez a kiadó (Ciceró) részéről egyrészt mondható okos lépésnek is, másrészt viszont felmerül az emberben a kérdés, hogy vajon nem egy egyszerű másolatra adjuk ki a pénzünket, ha megvesszük.

Nos, mint ahogy az már említettük, sok a közös vonás a két alkotásban, mégis azt mondjuk: érdemes elolvasni A beavatott című regényt is, mert amellett, hogy ez is érdekes kérdéseket feszeget, könnyed szórakozást is nyújt, függőséget okoz.