A Magellán ügyosztály volt titkosügynöke, Cotton ez alkalommal egy igazi kincskereső hajszában találja magát, miközben megpróbál lavírozni az ügynöki múltjából eredő kötelességtudata valamint a barátja iránt érzett szeretete és hálája között. Az előző könyvben ez a barát igazi szövetségese volt. A Vérbosszú Párizsban történései azonban érdekellentétet teremtettek a barátok között: Thorvaldsen fia két évvel ezelőtt terroristatámadás áldozata lett, és az elkeseredett, magára maradt apa hosszú magánnyomozás eredményeként kiderítette, hogy ki állt a merénylet hátterében. Az illető, Graham Ashby, ismét nagy gazságra készül. Hét gazdag ember részvételével, köztük van Ashby is, megalakul az úgynevezett Párizsi Klub, amelynek célja a világ fölötti pénzügyi uralom átvétele, valamint ezzel párhuzamosan Napóleon aranyának megtalálása. Mivel Ashby pénzügyi helyzete nem túl rózsás, titokban magának akarja a kincset. A pénzügyi uralom átvételéhez a Párizsi Klub vezetőjének jóváhagyásával Ashby terrorista akcióra készül, és terve végrehajtására a világ egyik legkörözöttebb bérgyilkosát kéri fel... A könyv feszültségekkel, izgalmas fordulatokkal teli oldalain követhetjük végig Malone-t, és izgulhatunk, vajon hogy fogja megakadályozni a fenyegető terroristaveszélyt, miközben egyúttal vigyáznia kell Ashby testi épségére, akinek bőrére Malone jóbarátja, Thorvaldsen vadászik.

Azt csak a vicc kedvéért jegyezném meg, hogy a Nagy Károly nyomában című kötet azzal a jelenettel ért véget, hogy Malone az éjszaka közepén felébred, mert nyikordul a lépcső. Egyértelműen utal a folytatásra. A Vérbosszú Párizsban pedig pontosan ezzel a jelenettel indít – némi előszó után. Szinte szóról szóra ugyanaz, de csak szinte. Mert amit Steve Berry láthatóan elfelejtett egyeztetni, hogy Malone az előző kötetben 2:34-kor ébred, ebben pedig 0:43-kor.

A Vérbosszú Párizsban igazi csemege azoknak, akik szeretnek rejtélyek, elveszett kincsek után kutatni. Steve Berry ezúttal nagyon jól adagolta a vérontást is, nincsenek benne fölöslegesnek érzett lövöldözések, az akciójelenetek a helyükön vannak, a történet a sok szál ellenére sincs túlbonyolítva és elég jól követhető, és Malone sem tűnik teljesen sérthetetlen szuperhősnek, bár azért a repülős jelenet súrolja a hihetőség határait. És mindenképpen kiváncsi vagyok az esetleges következő részre, és arra, hogy Malone, a "visszavonult" titkosügynök vajon tényleg vissza tud-e vonulni?

A Vérbosszú Párizsban az Ulpius-ház gondozásában jelent meg.