Amikor annak idején az In The Shadows című számukkal mindenhol ismertté váltak, még azt gondoltuk, hogy egy hamar eltűnő tini rockbandáról van szó. A finn The Rasmus azóta bebizonyította: tévedtünk. Az együttes azóta is folyamatosan jelen van a zenei életben, minden alkalommal jó minőségű anyagot adnak ki a kezükből.Nem mellékesen pedig minden egyes lemezre meg tudnak újulni, Lauri hangja szinte minden stílushoz, hangszereléshez remekül alkalmazkodik.

A most megjelent, nyolcadik stúdiólemez címénél nem voltak túl kreatívok a fiúk, egyszerűen a The Rasmus címet adták neki. Szerencsére ez az ötlettelenség a dalokban, zenében nem köszön vissza. A korongra tíz új nóta került fel, a téma ahogy azt már megszokhattuk leginkább a szerelem és az emberi kapcsolatok, ez azonban nem zavaró, a zene magával ragadja a hallgatót. Bár állítólag a cím sem azért lett a The Rasmus mert nem volt más ötletük, hanem azért, mert ennél a kiadványnál már minden egyes sor és terv a banda tagjaitól származik. A címmel pedig ezt szerették volna kifejezni.

A The Rasmus valamivel könnyedebb, mint a 2008-ban napvilágot látott Black Roses volt, a dalok stílusa is teljesen más, hangszerelésben más hangszerek kerültek előtérbe, mint négy évvel ezelőtt. A zenei alap lazább, a gitárok halkabbak. A szünetben Lauri készített egy szólólemezt, amin az elektronikus hangzás uralkodott. Az, hogy ezt a stílust is kipróbálta, kedveli apróságokban visszaköszön a mostani korongon is, de szerencsére ezek tényleg csak kisebb részletek. Ennek köszönhetően a banda stílusa talán kicsit közelebb került a pophoz, mint a kemény rockhoz, de ez nem jelent problémát, ettől még nem lettek egy gagyit játszó csapat.

Az albumon a tíz dal között vegyes a felhozatal. Érdekes, hogy talán az egyik leglangyosabb és ezáltal leggyengébb nóta pont a CD nyitó Stranger, amit nem igazán értünk. A fiúknak is érezniük kellett, hogy nem az igazi, valószínűleg nem véletlen készült a klip inkább a második szerzeményhez, az I’m A Messhez. Bár, ha nagyon őszinték akarunk lenni, ennél is lehetett volna erősebb számot találni  az első klipre és kislemezre. A mi kedvenceink a Friends Don’t Do Like That, a Somewhere, az End of the Story és a Save Me Once again.

A korong meghallgatását nem csupán a régi rajongóknak ajánljuk, hanem azoknak is, akik eddig nem feltétlen kedvelték az együttest. Az új stílussal a The Rasmus valószínűleg új közönséget is szerez majd magának.