Akar valaki George Clooney-ból szakdolgozatot írni? Senki? Kár, pedig Az utolsó filmcsillag című könyv kiváló alapanyagot nyújtana hozzá. Kimberly Potts ugyanis mindent összegyűjtött, amit csak talált Clooney-ról: nem elég, hogy az összes pletykalapot végigolvasta, de valahonnan még Clooney kedvenc filmjeinek listáját is megszerezte, és ezt valamilyen kideríthetetlen okból kifolyólag egy igen alapos bibliográfiával, kronológiával, tárgymutatóval, lábjegyzethalommal és minden egyébbel ellátott könyvben publikálta.

Igen, valóban csalódott e sorok írója, amikor kiderült: Az utolsó filmcsillagba a címlapfotóval együtt is csak 9 darab kép került, miközben a fentebb említett listák több mint ötven oldalon át sorjáznak. Ezzel nem is lenne baj, ám – mintha csak egy pedáns, ámde középszerű diák szakdolgozatát tartanánk a kezünkben – az alaposság ellenére egyáltalán nem jutunk közelebb Clooney-hoz. Azt persze megtudjuk, hogy jó barát, kedves az újságírókkal, profi színész, nagylelkű, és így tovább, ám ezzel már egy női lapot se lehet eladni, nemhogy egy életrajzi könyvet.

Annál is inkább, mivel a könyv 2007-es megírása óta jóval több történt, mint amit egy elejére biggyesztett kiegészítés és egy hevenyészett utolsó fejezet le tudna írni. Azóta Clooney biztos pontja lett a hollywoodi elitnek, olyan sztár, akinek végképp nincs szüksége arra, hogy egy önjelölt rajongó több mint kétszáz oldalon keresztül bizonygassa páratlan erényeit.

Potts kisasszony jobban járt volna, ha a pletykalapok lapozgatása helyett inkább Clooney ügynökét üldözi: ha a színész tényleg annyira jó fej az újságírókkal, mint ahogy azt könyvében leírja, talán neki is adott volna egy interjút. Elmondhatatlanul jobb lenne a végeredmény. Talán tényleg megtudnánk belőle valamit arról az emberről, aki - ha nem is az utolsó, - de talán az egyik legérdekesebb filmcsillag ma Hollywoodban.

Így meg kénytelenek leszünk számolni a napokat, amíg végre új filmben láthatjuk ezt a szent embert.