A western manapság igen furcsa, hol kedvelt, hol elfeledett műfaj. Miért döntött úgy, hogy ennek segítségével repíti vissza az olvasóit a XIX. századba?

Az első könyvem egy, a mai világban játszódó történet volt, amely sok személyes élményből táplálkozott. A függőségekről, alkoholizmusról szólt, a helyszín pedig Hollywood volt. Amikor elkezdtem az új regényen dolgozni, tudtam, hogy valami teljesen mást szeretnék, mint az első művem volt. Nem akartam azok közé tartozni, akik mindig ugyanabban a stílusban, szinte ugyanarról írnak. Az időutazás pedig jó ötletnek tűnt arra, hogy teljesen mást csináljak, mint először.

Szerette a westernt és ezért választotta, vagy csak úgy döntött, ez a műfaj elég távoli az elsőtől?

Ez utóbbiról van szó. Korábban soha nem próbáltam meg ebben a stílusban írni, igazából olvasni sem olvastam westernt. Persze néhány westernfilmet láttam, de igazából nem sokat tudtam a műfajról.

Melyik könyvet volt nehezebb megírni?

A Testvérlövészeket. Az első könyvben olyan karaktereket alkottam, olyan személyekről írtam, akiket ismertem. Tudtam, hogy milyen a személyiségük, hogyan beszélnek, hogyan viselkednek. Ebben a könyvben minden egyes figurát a nulláról kellett felépítenem. Nehéz volt megtalálni a narrátori hangot is, emellett pedig a semmiből kellett egy teljes történetet létrehozni. Néhány apró tény megvolt a fejemben, például egy-egy helyszín, de ennél több nem.

A regény egyik témája a hűség. Mennyire fontos Önnek ez a téma?

Szerintem csak annyira, mint bárki másnak. Ezt a témát hozta magával az, hogy két testvérről szól a regény. A rokonok közti kapcsolatban nagyon jól lehet játszani az érzelmekkel, érzésekkel, hiszen a rokoni kapcsolatok általában bonyolultak. A családtagjaidtól nem tudsz elválni, ha bármilyen csalódás ér velük kapcsolatban.

Két testvére van. Milyen a kapcsolatuk?

Nagyon jól kijövünk egymással. Persze gyerekkorunkban köztünk is voltak viták. A bátyám néhány évvel idősebb nálam, amikor ő volt rossz időszakban, akkor a viszonyunk volt, hogy nem volt olyan szoros. Biztos vagyok benne, hogy az öcsém ugyanígy érzett velem kapcsolatban.

Hogyan állunk manapság a hűséggel?

Azt gondolom, hogy bármilyen világot is élünk, az emberek igenis tudnak hűségesek lenni. A barátaim, a feleségem hűséges hozzám. Nem hiszek benne, hogy manapság kevesebb lenne az emberekben a lojalitás, a hűség, mint mondjuk 100-200 évvel ezelőtt. Ez egy dolog, amelynek megléte fontos az emberi kapcsolatokban.

Melyik testvérhez érzi közelebb magát?

Mindkettőjük közel áll hozzám, de Eli talán egy kicsit közelebb. Van néhány olyan vonásunk, amely megegyezik. Én is éreztem azt, amit ő: hogy elégedetlen voltam magammal, a külsőmmel, és arra vágytam bárcsak másképp néznék ki. Eli-nak rengeteget jár az agya, állandóan el van foglalva a gondolataival, ebben is hasonlítunk egy kicsit.

Nem gondolja, hogy egyszer az életben minden embernél eljön az a pont, amikor nem elégedett magával, és másképp akar kinézni?

De igen. Szerintem pont ezért van az, hogy ez a könyvem nagy sikernek örvend: minden ember tud azonosulni vele, mindenki érzett már hasonlóan.