A brit királyi nyilvántartás szerint 1613-ban fizetést utaltak ki egy színésznek egy olyan darabban játszott főszerepért, amelyet Shakespeare társulata vitt színpadra, és a bárd színdarabírói tevékenykedése során született. 1653-ban a The History of Cardenio (Cardenio története) című darab felkerült a hamarosan megjelenő művek listájára. A Shakespeare és John Fletcher társszerzőségében feltüntetett alkotás azonban sohasem jelent meg nyomtatásban.

etvennégy évvel később Lewis Theobald színdarabíró, kiadó és "Shakespeare-utánzó" megírta a Double Falsehood (Kettős hazugság) című művet, amelyet állítása szerint a Cardenió három eredeti kézirata alapján vetett papírra. A New Oxford Shakespeare szerkesztője, Gary Taylor szerint a jelenlegi konszenzus értelmében az eredeti művet részben Shakespeare, részben Fletcher írta, ám a 18. századi szöveg rengeteg módosítást tartalmaz. A Floridai Állami Egyetem angol professzora az elmúlt húsz évben aprólékos és bonyolult munkával "kivonatolta" Shakespeare szavait Theobald művének fennmaradt kiadásából. Számítógépes programok és több száz éves dokumentumok révén szabadította meg a szöveget az anakronisztikus kifejezésektől és modern jegyektől, hogy a szerző eredeti szándékaihoz leginkább hasonlító művet hozzon létre. Az évtizedes munka után az Indianai Egyetem és a Purdue Egyetem színházművészeti tanszéke állította először színpadra a művet teljes hosszában.

A történet két szerelmespárról szól. A darabban megjelenő árulás, kényszerházasság és késő éjszakai légyott Shakespeare-i jegyek, ám maga a történet Miguel de Cervantes Don Quijote című regényéből építkezik.

Eredeti kézirat hiányában a Cardenio történetét nem lehet teljes egészében helyreállítani. Shakespeare összes művének 2016-os oxfordi kiadásában, amelynek Taylor a szerkesztője, minden esetre már helyet kapnak bizonyos részletei. A kutató pedig tovább tökéletesíti a művet, amelyre már New York-i producerek is szemet vetettek.

Forrás: MTI