Minaj kisasszonyról korábban is azt gondoltuk, hogy valójában valahol egy Lady Gaga-koppintás némi M.I.A-val és itt-ott Rihannával megtűzdelve, akiben az eredetiségnek még csak nyomát sem találni, új albumának meghallgatása után pedig ez a gondolat csak tovább erősödött bennünk. A 19 számot tartalmazó korong azt az érzetet kelti, hogy az egész csupán egy nagy vicc, amit a készítői közül igazából senki nem gondolt komolyan. Ez a meglátás már azelőtt elkezdett motoszkálni a fejünkben, mielőtt a CD-t beraktuk a lejátszóba, elég volt csupán rénéznünk a borítóra.

Bár 19 szerzemény kapott helyet a Pink Friday-en az első hat szám olyan, mintha egy lenne, ugyanis szinte semmiben nem különböznek egymástól. E hatos etap alatt egyébként csupán egy-egy alkalommal kaptuk fel a fejünket, ez pedig akkor volt, amikor már számunkra is megdöbbentően trágár szöveget hallottunk. Mert hát persze ilyen is van benne, az kérem kell, mert anélkül nem lenne "fain". Mindezeken kívül azonban a fél tucatnyi szám olyan unalmas volt, hogy nyugodtan sepregettünk mellette a lakásban és csak azt észleltük, hogy valami zaj van a háttérben. Az első hat dal meghallgatása után még érthetetlenebbé vált számunkra, hogy Miss Minaj miként érhetett el óriási sikereket már az első albumával. A rapper-énekesnő szövegmondása rettenetesen idegesítő, bár az is igaz, ha ezt figyelembe vesszük, akkor elmondhatjuk: Nicki Minaj valóban egyedi, ennyire ugyanis senki nem idegesített még minket.

Az első hat unalmas szám után azért reménykedtünk, hogy esetleg a következő 13 nóta valami jobbal kecsegtet, de végül ezek sem voltak meggyőzőek. Pedig a hetedik számtól kezdve kicsit változatosabb az anyag, ráadásul több vendégelőadó is szerepel egy-egy nótában. Néhol hallhatunk egy kis Rihanna-jelleget, de hát kell az, hiszen, ha Ririnek bejött a stílus, akkor miért pont Nickinél ne működne?

Igazából az egész album egy nagy katyvasz, a hallgatása közben – amikor épp nem mentünk el amellett, hogy valami szól takarítás közben a háttérben – úgy éreztük magunkat, mintha cirkuszban ülnék, mert mást már nem tudtunk tenni, mint sírva röhögtünk egy-egy rész hallgatása közben.