Ólomsúlyok nehezedtek a lelkemre olvasás közben. Jean Sasson ismét egy olyan világot, egy olyan történetet tár elénk, amit otthonunk biztonságában olvasva szinte fel sem akarunk fogni. Végig arra vágyunk, bárcsak fikció lenne mindaz a sok borzalom, amit hősnőnknek át kellett élnie.

Marjam rendkívül szerencsés volt, egy olyan családban nőhetett fel, ahol a brutalitás csak a mesékben létezett. A férfiak erőszakosságát csupán nagymamája és nagynénjei történetéből ismerte. Nemcsak édesapja, de édesanyja is felvilágosult, már-már szinte liberális eszméket vallott, ami Kabulban nem volt túl gyakori. Iskolába járhatott, szülei elvárták tőle, hogy később egyetemre járjon, és nem siettették a házasságot sem. Azonban a szerencse elpártolt Marjam mellől, mikor a szovjetek vették a kezükbe az irányítást Afganisztánban. Menekülés, halál és házasság várt hősnőnkre, és utóbbi bizonyult a legnagyobb csapásnak számára. Férje brutális, kétszínű, erőszakos ember volt. Gyermeke miatt évekig csak tűrt, tűrte azt a bánásmódot, ami az afgán asszonyok sajátja: a veréseket, a nemi erőszakot, a terrort. Mindeközben folyamatosan szőtte a tervét és csak az alkalmat várta, hogy mikor léphet ki ebből a rémálomból, amit a családja házasságnak nevezett. A válás után a rettegés nem ért véget, csupán új fordulatot vett. A volt férje elrabolta kétéves kisfiát és elvitte a háború dúlta Afganisztánba.

Jean Sasson ismét egy remek könyvet alkotott. A Fátyol mögött című sorozat szerzője érzékletesen, de mégis tárgyilagosan mutatja be Marjam és családja életén keresztül az afgán társadalmi normákat, és Afganisztán történelmének elmúlt ötven évét. Mint egy dokumentumfilm képkockái peregnek le szemünk előtt az események, milyennek látja egy kislány, egy tinédzser, egy felnőtt nő, majd egy anya a férfiak uralta világot, és hogyan próbálja meg felvenni a harcot a hagyományokkal szemben, miközben mindvégig hívő marad.

A Fiamért mindent egy megrázó történet - mikor elolvastam az utolsó oldalt, önkéntelenül az jutott az eszembe, milyen szerencsés vagyok, hogy nem a Közel-Keletre születtem. Majd elkezdtem gondolkodni, hogy vajon hogyan lehetne változtatni mindazon, amin ezek az asszonyok, nők, gyerekek keresztülmennek. Azonban válasszal - hasonlóképpen, mint Jean Sasson -, én sem szolgálhatok, de ajánlhatom ezt a remek regényt mindenkinek, hátha más bölcsebbnek bizonyul nálam.